Továbbra is jónak mondható hely

A Szlovák étterem és söröző a nyolcvanas évek első felében nyitotta meg kapuit, azóta megszakítás nélkül ugyanott várja a vendégeit. A galériázott beltér kissé kopottas, de szerethető, a szeparék biztosítanak némi intimitást. Lambériás mennyezet, pácolt fa és nyers tégla adja a nyolcvanas-kilencvenes évek nosztalgiát ébresztő alaphangulatát.
Az étlap a Kádár korszak hagyományossá vált magyar konyhájának közkedvelt fogásaira épít, a szlovák gasztronómiát a sztrapacskák, a knédlivel és csülkös párolt káposztával körített sült köményes sertéstarja képviseli, a magyar konyhában is meghonosodott tócsnit lehet még idesorolni, ami egyébként cicege néven is szerepel a választékban.
Kínálnak többet között erőlevest tojással, bográcsgulyást, Jókai bablevest, pecsenyekacsamájat zsírjában (hízott máj árában), juhtúróval töltött gombát, mátrai borzast, magyaros sertésborda lecsós burgonyával, különféle töltött-rántott húsokat, , vadas marhát zsemlegombóccal, vörösboros marhapörköltet vajas galuskával, hatféle palacsintát, somlói galuskát és túrógombócot.
Háromféle Staropramen sört tartanak csapon, palackban közel húsz, főképpen cseh főzeteket, főként hagyományos kisebb üzemektől, a multik világát a Pilsner Urquell s három Heineken termék képviseli.
A csepeli Rízmájer főzde három söre is kapható náluk. A Békési és a Bolyhos pálinkák mellett néhány cseh importból származó töményitalt kínálnak. Választékba vette két kultikus, Belső-Magyarországon is népszerű szlovák üdítőt, a Kofolát és a Vineát. A Törley pezsgőt is ideértve ötféle bort kínálnak villányi sztárborászoktól.
A kiszolgálás udvarias, rutinos, kissé személytelen. 12% szervízdíjat számolnak fel.
Legutóbb 2024. áprilisában pacalpörköltet rendeltem, mely ízre, állagra egyaránt élvezhető volt, nem kiugró, de tisztes produkció. Átlagos főtt burgonyával adták, knédlivel autentikusabb lett volna. Az adag méretes, akárcsak régebben. 5000 forint (plusz fsz. díj) volt az ára, ami nem kevés, de a belvárosban elfogadható díjszabás.
A kapros juhtúrós sztrapacska, amit a párom rendelt, 4290 forintért húzósabb, tény, hogy az is komoly adag, tisztes fősodort képviselt, ettünk már meggyőzőbbet, de gyengébbet is.
Ez épp négy pontos élmény volt. Nem több, még véletlenül sem, de nem is kevesebb.