Átlagos bár

A Szóda bárban jártam már néhány évvel ezelőtt, időn ősszel is megálltunk itt egy kedves jóbarátommal, aki arról híres, hogy mindenkivel szóba elegyedik és néha átlépi azt a közvetlenségi fokot, amit a helyzet diktálna. Ebben az esetben is beszélgetést kezdeményezett, a kiszolgáló hölgy állta a próbát.
Kint ültünk, bent elég sötét volt. Az igazság az, hogy nincs ebben a helyben semmi olyan különös erény, ami visszatérésre csábítana, akkor is annyi volt a funkciója, hogy mielőtt nyugovóra tértünk volna még meg akartunk inni egy pohár sört. A Pilsner Urquelle 350 lett volna egy pohárral (650 egy korsóval) viszont kifogyott.
A Dreher pohár 400, a korsó 500 olyan ez mint a sípályán, arra ösztökélik az embert, hogy korsót rendeljen. Be is jött a számításuk.
Az alagsorban is van egy terem, ahol üvölt a zene, duplán örvendtem, hogy kint ültünk le. A mosdó illatvilágát a tömény vizeletszag határozza meg.