Másik arcát mutatta

Látom, a kollégák jól érezték itt magukat, én is megpróbáltam. Kicsit sétáltam ma a Gringos után a MOM-ban, le és fel a lépcsőn, próbáltam eldönteni, hogy hol kávézzak. Láttam egy új helyet középen, kedvem is lett volna kipróbálni, de tömve volt, nem is volt szabad asztal. Itt meg volt bőven, és az itteniek az ittjartamon is ajánlották. Nem jól kezdődött, odaálltam a lány mellé, aki a mobiljával volt elfoglalva és a pultra támaszkodott, kis idő múlva észre is vett. Kérdeztem, hogy itt rendeljek vagy kijönnek, kihozzák, hogy legyen? Itt is lehet meg ott is. Jó, leültem, azaz leültem volna, több asztalon is ott volt az előző vendégek maradéka. Látva, hogy mit totyogok ott, azért odajött a leány is és elvett az asztalról poharakat, amin azért morzsák maradtak rendesen, meg pohárfoltok is, Meg még valami kis papírszemét-darabka. Hát, letörlés az nem volt. Odavackolódtam, kértem két deci frissen facsart narancslevet, meg egy sima presszókávét. Arra azért nem gondoltam, hogy a facsart narancslé langyos lesz, de az volt. A kávé meg egész iható. Közben a fiú, mert ketten voltak a pultban, mosogatott, rendezgetett valamit, közben lekerültek az asztalokról a mosatlanok, a lány meg felült valami magasabb pultrészre és elnyújtózott, ráfeküdt valami készülékre, mint egy lusta cica. Ez az, olyan is volt, tényleg, mint egy lusta cica, kifejezett macskaszemekkel. Hát így aztán nem annyira ötös hely ez. Nem is gondoltam borravalóra.