Taiwan Étterem Budapest

A negatív változás az étterem bejáratához közelítve szembetűnő, nagy számú, a földön ülő, fekvő, álldogáló, rendkívül rosszul öltözött ember dohányzik, vagy csak ácsorog a szétdobált cigaretta csikkek között. A tisztaságra adott "jó" minősítés kizárólag az étterem belső terére vonatkozik. A romló tendencia az éttermen belül is jól látható, rövid gatyában, kétes tisztaságú trikóban, papucsban fel-alá járkáló személyek-vélhetően vendégek, vagy csak a étteremben dolgozók ismerősei tartózkodtak igen nagy számban. Korábban ez nem így volt és ha ez a helyzet továbbra is fennmarad, vagy a romló tendencia folytatódik, akkor el kell gondolkodni azon, hogy ezt a helyzetet a kiváló ételek tudják-e még ellensúlyozni. A kiváló konyha miatt javaslom a felkeresését-még.

Kellemes a belső tér, tág is, meg szabdalt is, módot ad intimebb, kisebb csoporttal lefolytatott találkozóra, meg egyáltalán nyílt is meg zegzugos is egyszerre. Én egy semmikülönös asztalhoz ültem, az étlapon meg elböngészgettem jó sokáig, mert van is rajta mit! Nem, ez nem az átlag, ez toronymagasan áll felette. Már a leveskínálat is töprengésre ad okot, a másodikra meg tényleg kompromisszumok árán beszéli rá magát az ember, és közben megfogadja, hogy máskor azért visszatér ide további ízlelgetésre. Ma tehát a ráktáskás levest választottam, utána az osztrigaszószos marhahúst, tészta és rizskörettel, káposztasalátával, Régen ettem ilyen élvezettel. Soknak tűnt, de valahogy abbahagyhatatlan. A végén még egy fél liter ribizlis limonádét ittam, ezt nem tudom, hogy illik a keletázsiai ebédhez, de erre támadt kedvem. Aztán csak ültem, néztem bárgyun és örültem. Csukható ajtajú kis boxban valami maffiózók gyülekeztek, gondosan bevárták egymást aztán elzárkóztak, csak a pincérek nyitogatták néha óvatosan a bejárót. Egy mosdatlan szájú melósbrigád ült mögöttem, az a fajta, aki ordítva telefonál, ebéd közben tele szájjal intézi az ügyeit, és nem járt tánc- és illemórákra sem. De mindez nem zavaró, kellemes a környezet, a kiszolgálás figyelmes, a konyha elég gyors, a leves 1980 forint (talán ez volt a legdrágább leves, mert 1000 forint alatt is létezik másfajta), a kitűnő marhahús 4380 forint, csak viszonyításképpen mondom. Összességében nagyszerű hely!

Az egyik legrégebbi és legnagyobb, folyamatosan működő kínai étterem Budapesten, amely 1991-ben nyitotta meg kapuit. A tulajdonosok taiwani kínaiak. Mondhatni folyamatos népszerűségnek örvend a hely. Mindenképpen érdemes asztalt foglalni, vasárnap délután gyakorlatilag folyamatosan jöttek-mentek a vendégek, kínai turistacsoport, magyar, orosz és kínai családok, párok, illetve estére egy 100 fős vietnami születésnapra készülődtek az emeleti különteremben. Több teremben sok asztal, a tradicionális forgatható közepű kerek asztal. Az asztaltársaságokat díszesen faragott fa-, illetve vésett mintás üvegfalak választják el egymástól. A hátsó teremben lévő kis akváriumban élő halak, homár és osztriga, aki tengeri étket szeretne, innen választhat "áldozatot", garantáltan frissen készítik el. A színes ételfotókkal illusztrált étlapon 184 sorszámozott étel található, nem kevés! A kínain belül szecsuáni, kantoni, pekingi ételek is szerepelnek rajta. Vegyesen találhatóak benne a magyarok számára is könnyen befogadható, közkedvelt, de mégis egzotikus ételek és különlegességek is, amelyek inkább az ázsiai vendégek körében népszerűek. Az előételek 1500-3500 Ft között, a főételek 2000-6000 Ft között alakulnak, desszertek 1000 Ft környékén. A legdrágább fogás a homár 33. 000 Ft-ért, az egész pekingi kacsa 11. 000 Ft körül. A borkínálat igényes, jó nevű és sokféle magyar bor, a sörök felhozatala viszont kommersz, mondhatni komolytalan: csapolt Stella (2,5 dl a pohár 475 Ft-ért, 4 dl a korsó 590 Ft-ért), üvegesben Heineken és barna Leffe (0,33 l 895 Ft), pedig a kínaiak körében a sör a legnépszerűbb alkohol. A tipikus kínai rövid, a Mao Tai kifogyott, de a pincér javaslatára a Kaoliang Chiew névra hallgató cirokpárlatot kóstoltuk (1280 Ft). Az ételek közül a szecsuáni konyha csípős remekeit kihagytuk, tekintettel a gyerekekre, az alábbi ételeket választottuk: pálcikán sült fokhagymás garnélarák nyárs (3380 Ft), gőzölt sertéshúsos táska (930 Ft/4 db), hagymás báránycomb (2980 Ft), édes-gyömbéres karaj (2180 Ft), pekingi kacsa (2590 Ft), őt ízű illatos-omlós csirke (1990 Ft), póréhagymás csirke fafülgomba (2090 Ft). Hozzá természetesen rizst, csípős káposztát. A desszertekben a kínai konyha nem éppen erős, de azért próbálkoztunk: sült almát, édes rizsgombócot, mangó befőttet ettünk. A konyha a jelentős vendégszám mellett igen gyors, a személyzet türelmes, tájékozott, udvarias, segítőkész. Európai evőeszközt és pálcikát is kaptunk. Nagyok az adagok, szép a tálalás, jó a fűszerezés. Nagyon elégedettek voltunk mindennel. 7 főre 40zer Ft-ot fizettünk.

Mások jobban sikerültek, de nem idézik fel a Kínában található ízvilágot (van Budapesten olyan étterem, ami autentikus kínai ízeket produkál). A nagy tömeg miatt a felszolgálók nem mindig voltak a helyzet magaslatán. Összességében mindenképpen ajánlom a helyet, egy esős napon a kuckós belsőbb részekre beülni nagyon nagy élmény.

A párom édes-savanyú csirkét evett sült tésztával, ami egy paradicsomszószos ananászos édes-savanyú csirke volt , én pedig öt ízű csirkét tojásos rizzsel. Az öt ízű csirke : "illatos-omlós" csirke bundában, hozzá "öt ízű" szószt mellékelnek. Sajnos inkább "padthai szósz" és teriyaki keverék íze volt a mártásnak, semmi különlegesség, amit a neve sugallana. Az én csirke ételem kicsit túl volt sütve, picit száraz lett a hús és a bundája is túlsült. Pozitívum : a hely szép, színvonalas, autentikus és tiszta. A pincérek jól végzik a munkájukat. Végszóként: Ajánlom a helyet, de fele ennyiért több félét is ehetünk, egy nem kevésbé gyengébb minőségű gyorsbüfében.

Bár egy átlagos hétköznap (csütörtök) estéről volt szó, gyakorlatilag telt ház volt, s a vendégek között legalább fele arányban kínaiakat láttunk, amelyet a konyha autentikussága szempontjából mindenképpen jó előjelnek vettünk. Nagyon sokféle ételt kértünk, amelyet a középen fogatható kerekasztalon helyeztek el, így mindenki mindenből tudott kóstolni. A pálcikán sült királyrák isteni finom volt, fokhagymás pácban érlelték. A száznapos tojást nem volt bátorságom megkóstolni, de az étlapon természetesen ez a különlegesség is szerepel. Néhány merész fiú rendelt is belőle. Hááát. . . Egy 4 fős kínai vegyes tálat (amely 4 féle húst tartalmaz: disznó, marha, csirke, kacsa) is rendeltünk többek között, melyben olyan klasszikus ételek szerepeltek, mint az édes-savanyú sertés és a gung bao csirke. Nem meglepő módon, ezek sem külső megjelenésükben, sem ízvilágukban nem emlékeztettek a kínai gyorsbüfékben kapható azonos elnevezésű déli menükre. Az est egyik fénypontja volt a pekingi kacsa, amelyből előzetesen az asztalfoglaláskor 2 nagy adagot megrendeltünk. Ezt az asztalunknál szeletelték és szervírozták fel számunkra a pincérek, már ez is maga egy élmény volt! Tetőpontként még rendeltünk egy óriás homárt is, amelyet előzetesen (élve) bemutattak számunkra, mielőtt elkészítették. Összességében számomra egy emlékezetes kulináris élmény lesz ez az este. Az árak átlag felettiek, de szerencsére ezúttal nem a mi pénztárcánk bánta :-)
Szeretnék még ide visszatérni, nagyon tetszett mind a kiszolgálás, mind a hely hangulata és természetesen mindenek felett a konyha teljesítménye.

Húsz perces világhálós keresgélés-kutakodás után úgy tűnt, hogy a Taiwan lesz a legjobb választás. Az volt. Hatan voltunk, 2 nagyszülő, 2 szülő, 2 gyermek. Kaptunk egy hangulatos különtermet, kerek asztallal, melynek a közepe forgott, ismertük egyébként már ezt a megoldást. Rendeltünk vagy 17-18 féle ételt, minél kisebb adagokat, a sertésfültől a dim sumig. Remek élmény volt mindenkinek, azóta is visszavágyunk. Következő a Hong kong lesz, mely ugyanabban a tulajdonban van.