A fekete táblával 2 oldalon krétával kiírt hosszú lista alapján egész jó választékra számítottam, azonban betérve azzal kellett szembesülni, hogy szinte alig van bármi. Mindez a reggeli órákban, a 9 órás nyitást követően nem sokkal. A többféle forró csokiból a valóságban egy sem volt. A számtalan szendvicsből, péksütiből, reggeli ételekből szintén semmi, a kissé kínos helyzetet végül a pultban lapuló 3 db melegszendvics mentette meg, bár az nem derült ki, hogy ezek milyen fajtájúak (bár a kiírásban melegszendvicsből is 3 féle szerepelt). A melegszendvicsek mellé kértünk még kávét. Amint a csészék feliratából kiderült, Cafe Diemme kávét főznek, ami itt elég gyengén sikerült, valószínűleg nem magával az alapanyaggal lehetett a probléma (ha valóban abból készült), hanem sokkal inkább az elkészítés módjával, az adagolással, esetleg a kávégéppel (? ). Míg vártunk, az asztalokon kihelyezett étlapot forgattuk, amelynek lefóliázott lapjai az idők sodrásában kissé megnyúltak, begyűrődtek, összetapadtak, bár színes képek is voltak benne, de inkább olvasnivalónak lehetett érdekes, mert a valós kínálatban az ételek többsége nem volt megtalálható. Persze lehet, hogy az alkoholos italok terén megfelelő lett volna a felhozatal, de ezt nem állt módunkban munka előtt letesztelni. A hely össz értékelésére mégis azért adok 3 szívecskét , mert a belső tér kialakítása szerintem nagyon érdekes, jól eltalált. Az egyik falon a legendás aranycsapathoz kapcsolódó régi újságcikkek, a focisták fotói, régi jelvények és kitüntetések láthatóak, míg a másik nagy falon számtalan retró relikvia, az 50-es -60-as éveket idéző reklámfeliratok, szódásszifonok, fényképek, fényképezőgépek, hangszerek sorakoznak tömény, de mégis izgalmas összevisszaságban. Akinek bejön ez a világ, mindenképpen javaslom egyszer megnézni, de éhesen nem érdemes ide betérni.
2015. december 13., kollégákkal járt itt
