Egy levesért

A Rádayban volt ma este egy kiállítás megnyitója, egy-két óra után eljöttem, aztán a Boráros térre kisétálva felrémlett, hogy jólesne a hűvös estében egy meleg leves. Mire a sarokra értem, már eszembe is jutott a Tom Yum, na, az most jól jönne! Szombat este van, biztos sokan vacsoráznak... ááá, tök üres volt, senki nem volt rajtam kívül. De miért? Nem egy szerencsés környezet. Annyi kosz, szemét, rothadás, vizeletszag, stb. van a környéken, hogy ki járna ide vacsorázni? Hát például most én. Belül nagyon jó benyomást tesz a hely így este, tényleg hangulatosak tűnik. Minden tiszta és csillog. A felszolgáló kislány simán és feltűnően letegezett, de egyáltalán nem vettem rossznéven. Étlap jött, kár volt kutakodnom benne, Tom Yum levest akartam, megmondhattam volna étlap nélkül is. Rákkal kértem. Nem nagyon soká meg is érkezett. Hááát... nem volt az igazi. De azért jól esett. Sok gomba volt benne, ahogy ZigZag is írja, meg pontosan 4 db, rák. Őszintén szólva pici csészében kaptam, szó sem volt kisadagról, nincs is méret szerint elkülönülés, hát ez van De már nem 1600 forint a csészeféle leves, hanem 3990. Hogy fejlődik a világ... A lányok meg, mert kiderült, hogy kettő is volt, éppen váltották egymást, iszonyat nagy virgonc nevetésekbe kezdtek, kiabáltak, jól szórakoztak, mintha vendég a fasorban sem lenne. Nem haragudtam, de ez nincs benne a vacsoraműsorban. A végén még vagy 500 forintnyi szervízdíjat is kaptam a számlába, szóval, ez a tálka leveske így a lepusztult környéken kb. 4500 forintomba került. Ez sok.