Lenke Söröző Budapest

Sokféle igénynek megfelelhet. De lássuk az ebédet. Legyen gulyásleves és pacal. Ez így túl sok egyszerre, de lévén a pacalhoz nem jár köret, csak friss parasztkenyér, talán még nem túlzás. Amúgy tisztaság van, és szépen is szolgálnak fel. De ha megkóstolod… honnan ilyen ismerős ez az íz? Pontosan ezek a diribdarabok, ez a sűrű lé, ez a mellékíz? Hát persze! Ez egy közönséges konzerv, valami rezsón felmelegítve. Abszurd módon, egy szép kis bogrács alján. A pacal ugyanígy, a közért polcáról. Ezek az állatok talán még a szocializmusban nevelkedtek, oda jártak szemináriumba, aztán kerültek a dobozba. A friss parasztkenyér egy eléggé korosnak tűnő szárazulat. Az ecetes almapaprika pedig nem a kemény, ropogós, hanem a sok állásban elpuhult, eltaknyosult fajta… két falat, ha lecsúszott belőle. Közben hallgattam a szakadatlan és elég igénytelen népnemzeti rockot, turulmadár szárnyalt valami folyók felett, és szabadított fel, vagy mi… A sör viszont érdekes volt, nem bántam meg, friss volt és jóízű. Szóval, aki szeretne székely zászló alatt enni-inni, meg mindenféle, eléggé vegyes relikviák alatt ülni egy söröző jellegű helyen, annak azért ajánlom kipróbálásra.