Hogy itt is

Voltam már sokszor a Tranzitban, megalakulása óta ismerem, sőt, mondjuk azt, hogy buszpályaudvar-korától is. Ez volt a távolsági buszok egyik legendás végállomása. A felszámolása után tervezett szórakozóhely nagyon felbőszítette a környék lakosságát, tüntetéssorozat kezdődött ellene, nem akarunk részeg disznókat a környéken, kántálta a lakosság, falragaszok sora protestált, de aztán kiderült, hogy teljesen értelmetlenül. A végállomás (ahol tényleg akadtak egykor kocsmák és részeg disznók szép számmal) helyén épült valami igazi kultúrközeg. Igényes, ízléses. A tulaj először meghívta a környék lakosságát ingyen egy kávéra, hogy barátkozzon. Azóta beintegrálódott a környékbe és nem bánta meg senki, szerintem.
Ma ebédeltem itt, az azért egy kissé kalandos volt, és nem pozitív 100%. Kora délután mentem, ebédidőben, és rendeltem napi menüt, ami 12 óra után van. És nem volt. Bután néztem, de hát elfogyott. Na jó, legyen, akkor kértem roston sült kacsamellet, ha már. Igen, mondta a lány, majd egy negyed óra vagy húsz perc múlva visszajött, hogy hát nincs. ???? Ez hamarabb is kiderülhetett volna. Végül, miután már lemondtam arról, hogy itt ma eszem, ajánlott egy quesadillát, és riosszkedvűen elfogadtam a szűkös kínálatból, de nem bántam meg!! Nagyon finom volt!! Tényleg! Friss, nagyon jóízű! A sör már nem volt annyira friss, de hideg volt. Szóval, egy kicsit is-is...