Terv és valóság

Tulajdonképpen a Négy muskétás felé igyekeztem a Bikás parkon át, régen voltam náluk, talán itt lett volna az ideje. Nyilván jó emlék és azért. De a teniszpályák mellett mentem ki a parkot átszelő főútra, és a nagy felfújt gumisátor mellett, ahol a labdák pufogtak, ott volt ez a létesítmény. Első ránézésre olyan sporttal kapcsolatos kiegészítő dolog lehet, de második ránézésre már nem. Ez egy étterem, legalábbis ez a része, és nem is néz ki rosszul. Persze, ránézésre pizzéria, az meg annyira nem vonz. Ezért talán percekig ácsorogtam tanácstalanul kint, nézve az étlapot, meg akarva is, meg nem is... aztán egy pizza elfér bennem is alapon kitaláltam valami sonkás-gombásat, és nyomás be. Jól tettem. Kellemes a belső tér, bizony megvan a megfelelő hangulat is, most már inkább karácsonyra hajaz mindenhol minden, itt is. A fogadtatás barátságos, remek, az asztal is nagyon jó, rájöttem hogy az étlapon nem csak pizzák vannak, szóval raviolis húsleves lett ebből, majd brassói sertésszűz. Ide látható a felsőközéposztály hétköznap déltájt ráérő, teniszezgető tagjai járnak, nem túl előkelő, de azért eléggé kiemelkedik a lakótelep, olykor proletár étkezdéi közül. A park területén vagy ha itt eszel, a zöldből elorzott részen. A leves első kortyra nem volt az, amit vártam, inkább volt zöldségleves, mint húsleves, de a tésztába csomagolt húsocskák megadták a módját. Egyre ehetőbb volt. És a második fogásra is nagy örömmel vetettem rá magam, igazán jóízű volt a brassói is. Aztán megelégedtem egy mangós limonádéval, kint sütött a koratéli nap, szépen szűrődtem be a sugarai az ablakokon, nagyon jó étterem ez, igazi tévedés lett volna nem benézni. A brassói 3950 forint, a leves 1750, a limonádé 1150. Szervízdíj benne van a számlában.