Memória, akár az elefántnak

Éppen kijöttem Lizától a Pho 74-ből, ahol nyilván egy marhahúsos pho-t ettem meg egy tányér tengergyümölcsei wokot, amikor a sarok után megint felbukkant a Trillázs... néha megállok itt, bambulok, hogy beszeretnek-e vagy sem, de miután semmi jel, hát továbbmegyek. Ma totyogtam a járdán, aztán mégis úgy döntöttem, hogy de, bemegyek... jó emlék ez a hely. Három lány volt bent, különösebben nem voltak elragadtatva tőlem, elég unottan kiszolgáltak, egy mangós sütit, egy limonádét meg egy lattét kértem, gazdátlanul ácsorogtam, aztán fizettem, meg enni kezdtem a zsákmányt. Bejött egy öreg fazon, valami korombéli, és tortát keresett... sürgős volt neki. Nem volt kész torta, de felajánlották, hogy különböző sütikből megalkotják, és neki is láttak... közben felvidultak a lányok, vidám beszélgetés, emberhangok, zaj keletkezett, az öreg fószer mesélte az életét, a gyerekei ízlését, 5 van neki, születésnapok, a lányok kontráztak, és mintha emberek töltötték volna meg egyszerre az élhető teret. Amikor elment a fickó a tortazsákmányával, akkor savanyúan megjegyeztem, hogy legközelebb én is egy tortát kérek, talán akkor nem lesznek ilyen barátságtalanok, és erre csoda történt... az egyik lány hátrafordult, és közölte, hogy emlékszik rám, én már voltam itt... arra is emlékezett, hogy mit írtam az ittjartam oldalra, és arra is, hogy mit rendeltem akkor!! Pedig ez négy éve volt!! Úristen, micsoda memória!! Szóval, ilyen hely ez itt...