Trillázs nap

Mai eszegetés után már majdnem végigsétáltam a Bartókon, amikor beugrott, hogy hopp, inni kéne valamit meg talán egy kávét, és felrémlett a Trillázs emléke. Na, fordultam is vissza, aztán befelé a sütidébe! Zord ma az idő, bent viszont elég meleg volt, nem tudom, ez jó az italoknak, sütiknek? De nekem jó volt. Ma férfimap volt, nem lányokat találtam itt, ahogy szoktam, rendkívül barátságos férfi szolgált ki, és rögtön az elején fontolóra vettük, hogy mit is innék itt? Azután ezen kétszer is változtattunk, végül az alakult ki, amiben egyet is értettünk, hogy először iszom egy deci vörösbort. Kialkudtam hozzá egy feketeribizlis üdítőt, majd a torták siralomházának megfelelő pultból hangos töprengés után egy sóskaramell lett a ceremónia áldozata, és akkor utána jöhetett a kávé... Ebben az egészben nem volt semmi hiba, a Ravasz vörösbor elég jó volt ahhoz, hogy még egy decit kérjek pótlólag, majd kedvvel pusztítottam a rendkívül finom sütemény és az üdítőmet. A kávénál sem volt semmi kifogásolható, közben emberek, családok jöttek-mentek, mindenki ismerős volt itt és un. külső családtag, mert ez egy ilyen hely. Ez dímon-dánom meg a velejáró jóérzés, mert igazán kitűnő volt a társaság is, olyan 4 és félezer forintomban került, és nem is volt ez súlyos ár.