Finom kompromisszum

Áprilisi vasárnap délután, ha sétálsz egy nagyot a belvárosban, barátokkal, s számos gyermekkel, s megéheztek, jó megoldásnak tűnik egy "all you can eat" hely. Szeretünk sokféle finomságot megkóstolni, s nagyon díjazzuk, ha nem kell várni a pincérre meg az ételre. Ebbéli várakozásainkban nem is csalódtunk, s még szerencsénk is volt, mert bár nem foglaltunk, jutott nekünk egy nagy kerek asztal. Sokféle és finom ételt megkóstolunk, még a vega versenyzőnk sem panaszkodott a választékra, a gyerekek pedig különösen elégedettek voltak a felhozatallal. Csillagos ötöst érdemelnek a pincérek és pultosok, mert kedvesek és igen türelmesek, s arcizmuk se rebben ha a kölök harmadszorra is leveri a villát, kést, kanalat, vagy kidönti a poharat, ott terem, hoz újat, feltörli, s közben még mosolyog is, biztatóan a kis lényre, hogy nem baj... Viszont igen hasznos lenne, ha legközelebb látnám is a tányéromat, mert olyan félhomály volt, hogy csak sejteni lehetett mit szúrok a villámra. S az se ártana, ha nem volna olyan levegőtlen, s fülledt a hely, mint amilyen durván az volt ezen a meleg áprilisi délutánon. Picit nagyobb személyes tér sem ártana, túl közel vannak az asztalok egymáshoz. De ha összességében nézem a dolgot, nem volt rossz a délután itt...