Kedvességmentes

Ami a legjobban megmaradt ebből, az az, hogy nyomasztóan nem örült itt nekem senki. Beléptem és kifejezetten barátságtalan fogadtatásba ütköztem. Talán megzavartam a lányt valamiben. Később megenyhült kissé, beszédesebb is lett, italt kértem és kávét, azután még a sütikre is kíváncsi voltam. Közben rájöttem, miért nem örül. Ott töltöttem egy negyedórát, végig csetelt valakivel a laptopján, az arcán látszottak a betűi és az érzelmei, gondolom, a vendég, meg a kiszolgálás csak zavarta ebben. Ezt a jelenséget egyre több helyen tapasztalom. Egyébként meg... abszolút feledhető az ital is (nincs hűtve, csak a polcról, mint a közértben), a kávé is, a sütemény is. Szóval semmi jó emléket nem vittem magammal.