Állásfoglalás

Tulajdonképpen nem ide igyekeztünk, hanem egy japán étterembe, amiről kiderült, hogy csak egy kuckó, aztán másik két hely be volt zárva, hát ez az Ukrán udvar nem tervezett volt, de azért öröm volt a Ráday utcában. Szívesen nyomultunk befelé. Magyarul köszöntünk, magyarul köszönt a lány, aztán megakadt, hogy akkor most mi lesz itt? Magyarul fogunk beszélni? Hát, ha nincs ellen kifogása és mi is magyarok vagyunk... nem értettem a problémát. De bent sok hely volt, péntek, főidőben, letelepedtünk és étlapot kértünk, Valahogy olyan unott, kedvetlen, vagy figyelmetlen volt a kiszolgálás végig, annak ellenére, hogy alig volt vendég, mindig valami külön jelzéssel kellett felhívni magunkra a figyelmet, hogy vagyunk. Feleségem kért egy ásványvizet előre, nem hozták ki. Csak sokkal később, amikor még egyszer szóltunk, de már az étkezés vége felé. Nos, a kiszolgálás nem volt a topon. De az ételekkel nem volt sok hiba. Illendő módon, szolidalítás az ukránokkal, állásfoglalásnak is tekintendő, ukrán borscsot kértem, majd speciális kijevi csirkét. Nejem húsos pyrozskyval táplálkozott. A levesem mellett tulajdonképpen kis fogadó falatkák is voltak, két remek pirítós, mártással, zsírszalonnával, fokhagymával... fel is használtam, bizony. Végül is... nagyon jóllaktam, a kijevi csirkegolyó belül forró vajjal töltve egészen jól passzolt a krumplipüréhez, meg a salátához is. Az áron a végén már merengtem kicsit, nem is az ételek ára, mert azt tudtam, be volt kalkulálva... de, hogy rájön még szervízdíj, 5%, ami, ha ránézünk, nem 5, hanem 10%, csak 5 van odaírva, aztán még egy tétel, másik szervízdíj (??), azután még valami taxok, áfák, szóval, úgy felszökdécselt b. 13000 forintra is a vége. Hát nem is tudom... itt valami nem volt egészen világos. De lehet, hogy csak én nem értem az életet...