Bécsiszelet Vendéglő - Üllői út Budapest

Azóta sokat változott a hazai gasztronómia, az emberek igényszintje és persze a kínálat is. A Bécsiszelet a versenyben lemaradt, több éttermük be is zárt. Bár láttam többször a buszról zárva a bejáratot, de kiderült, mégis működnek, sőt, hétköznap ebédmenüt is kínálnak, szerintem korrekt, kedvező áron. Hagymaleves jó adag, nem csészés, levesgyönggyel (ez utóbbi bolti késztermék), de a leves finom. A főétel rizibizi mátrai borzaskával, ami inkább egy párizsi szelet volt, zóna adag, nem túl izgalmas, középszerű, kissé száraz, de teljesen ehető. Hát, eléggé összementek az adagok, persze tudom, a menüben sok helyen nem a valódi főétel mennyiséget adják. Pozitívum volt, hogy egy pohár szörp is járt ingyen a menühöz, én málnaszörpöt kértem (3 dl). A 2400 Ft-os ebédmenü tartalmazta a 2 fogás és a szörp vagy szóda árát, valamint 10%-os szervizdíjat is. Ez elég korrekt. Elég nyomasztó volt, hogy egy ekkora, több helyiséges étterem szinte végig üres volt, nemcsak retró, de egy kicsit szomorú is a hely. Meg kell még említenem, hogy olyan érzésem volt, mintha egy bányavágatban járnék, a régi típusúban, amikor még fával erősítették meg az aknát, hogy ne omoljon be. Munkaidőben jártunk itt, de nem tudtam nem észrevenni a Szicsek Pálinkafőzde karcsú palackjait a pultban. A ház söre a Dreher, ez volt csapon.

Én meg vártam az esőben. Belépve az első teremben foglaltak voltak az asztalok, ezért hátrainvitált a pincér a konyha felé eső kisebb terembe. Végig óvatosan lépkedtem, mert csupa víz volt a futárok nyomán a padló, s azt senki sem törölte fel. Leülve érdeklődtem forralt bor iránt, ami nem volt, de teát ajánlottak. Az árszinthez képest alsó kategóriás filteres termékeket mutattak. Választottam egyet. A feltálalt mézes tasakokba bele volt kristályosodva a méz, ezért használhatatlanok voltak. A citromcikk száradt felületű volt, amit kaptam hozzá. Tekintettel arra, hogy indulás előtt meggyőződtem arról, hogy az étlapon van bécsiszelet, (meglepően:) bécsiszelet sertésből és pulykából is. Gondoltam, hogy az eredetit választom. A pincérben volt annyi, hogy azonnal jelezte, hogy azt is sertésből készítik, mert nagyon drága nekik a borjúhús. Mondtam, hogy a borjúhúsból lehet bécsiszeletet készíteni, amíg a másik csak rántott szelet lehet. És jeleztem, hogy én többször is voltam itt korábban és soha sem mondtak ilyet, sőt még a honlapukon is eltérően jelölik a bécsiszelettől a sertésből készültet, s azért jöttem ide. Itt már nem mentem bele abba sem, hogy az eredetit vajban sütik ki. . . Jó, mondtam, ha már itt vagyok és a teám is ázik, akkor választok helyette egyebet. "Almával, camembert sajttal töltött csirkemell" mellett döntöttem. A pincér azt mondta, hogy mellé nem javasol savanyúságot. Szerintem nem volt igaza. Vártam tehát, hogy a weboldalon is látható fotó szerinti, két darab, félbevágott és hasonlósan sajttal ! ÉS! almával megtöltött csirkemellet kapom kirántva. És vártam és vártam és még mindig vártam. . . Nagy sokára meglepődve tapasztaltam, hogy a kirántott csirkemellbe láthatóanutólag gyömöszöltek pár szelet almát az egyik felébe, míg egy kis sajtot a másik felébe. Feltehetően nem is sült meg a töltelék így a hússal együtt, ezért sem az aroma, sem egyéb nem azt hozta, amit vártam. Ezt hívják szerintem olcsózásnak. Arról nem is beszélve, hogy az almán nem volt semmi, még a zamata is hiányzott. Közben folyamatosan jöttek-mentek a futárok az asztalom mellett 10cm-el és csöpögtettek össze mindent. Közben beláttam a pincérforgón, mert az ki volt támasztva. Egy nénike söprögetett partfissal ott, ahol a sültet készítették éppen. Az éttermi berendezés láthatóan több évtized alatt a szétesés szélére jutott. A bárpultnál, a hűtő melletti burkolat konkrétan le van szakadva a felette lévő munkalapról. A bárpulton sorakoznak a poharak. Mögötte egy fekete szabadidő felsőbe, vagy valami hasonlóba és tágulós szoknyába öltözött hölgy pakolászott részben hátrafogott, kócosan kibomló hajával, s időnként bement a konyhába is, vagy göngyöleget tolt. A lambéria már kiszolgálta rég az igényeket. Az alja vetemedett és megfeketedett. Eredetileg natúr színben pompázhatott. Megfordult bennem, hogy vajon itt is tulajdonosváltás lehetett? De miért is kérdeztem volna meg. . . Megállapíthatónak érzem, hogy ez inkább kifőzdei stílus, és árérték arányban semmi féle képen nem hozza azt, amire számítania kellene egy ilyen múltú helyen a vendégnek. A vizesblokkba már be sem mertem menni. Fizettem és eljöttem. Bár nehéz volt kilépni, mert szemben egyéb vendégek mellett vizes anorákos ételfutárok tülekedtek elém a nagy, kocka alakú hátzsákjaikkal. Mindenki úgy szervezi az üzletét, ahogyan akarja. De szerintem éttermen keresztül nem szép dolog ételfutárokat kiszolgálni. Vagy ez a szegmens, vagy az a szegmens. Már ez külön megölte bennem a nosztalgikus feelinget. . .

Lementem a pincébe, enyhe kis mellékhelyiség szag terjeng, huzat, hideg. . . felszolgáló típusú egyén a hová, mijáratban jellegű szöveggel fogad, kérdezem, hogy nyitva vannak-e, mert még csak fél dél van, ő meg bizonytalanul nézgelődik a válasz után, aztán rábólint, hogy persze, jól van, hát akkor lehet. . . tessék. Oda is, vagy oda is. Leülök, eltolom az étlapot, mert mi a manót egyen az ember a bécsiszeletben, hát bécsiszeletet. A gyrososnál is gyrost eszel, nem? Legyen óriás bécsiszelet, petrezselymes burgonyával, meg céklával. Sör majd később. Közben valami hurcolkodás folyt a lépcsőn, teherautóról rámoltak italos göngyölegeket, húztak át a látképben. A pincér a koszos szőnyeget igazgatta, csak rémélem, hogy utána kezet mosott. Néha ételfutárok mászkáltak kibe a szokásos vicces jelmezükben. De a vendégtérben változatanul egyedül ültem. Csak az ebéd végére érkeztek még valakik enni. A hús ízletes volt, finom, sok is, a krumpli kevésbé, túl zsíros volt ahhoz, hogy szeretni lehessen, a cékla meg hát cékla. Megbirkóztam az ebéddel, kértem a korsó Pilsnert, meg kértem, hogy egy kicsit folyassa ki a csőből az első löketet. Ez majdnem sikerült is, de azért nem lett igazán friss, szénsavas így sem. De nem is esett rosszul. Viszont egy tál ételért meg egy sörért közen 8000 forintot fizettem, ez viszont sok. Még jó, hogy nem ettem levest. . . drága a hely nagyon, viszont a körülmények nem nőttek fel ehhez.

Mindent egybevetve az ételek minősége közepes, a kiszolgálás tűrhetetlen, nem foglalkoztak velünk, a külföldi vendégek természetesen itt is jobb kiszolgálásban részesültek. Igen, az ő pénzük jobb. . . .