Régi vendégként csalódást jelent, ha ez jut eszembe: "ide sem jövök többet..."

Tegnap, szakadó esőben úgy gondoltam, meglepem magamat egy jól eső bécsiszelettel, csak citrommal... Az Üllői úti Bécsiszelet vendéglő már többször is hozta a szintet. Még Covid előtt voltam utoljára. Megérkezve meglepődtem, mert óriási kocka alakú ételfutár-hátizsákokkal jöttek kifelé vizesen, különféle szállítók, akik elállták a bejáratot. Én meg vártam az esőben. Belépve az első teremben foglaltak voltak az asztalok, ezért hátrainvitált a pincér a konyha felé eső kisebb terembe. Végig óvatosan lépkedtem, mert csupa víz volt a futárok nyomán a padló, s azt senki sem törölte fel. Leülve érdeklődtem forralt bor iránt, ami nem volt, de teát ajánlottak. Az árszinthez képest alsó kategóriás filteres termékeket mutattak. Választottam egyet. A feltálalt mézes tasakokba bele volt kristályosodva a méz, ezért használhatatlanok voltak. A citromcikk száradt felületű volt, amit kaptam hozzá. Tekintettel arra, hogy indulás előtt meggyőződtem arról, hogy az étlapon van bécsiszelet, (meglepően:) bécsiszelet sertésből és pulykából is. Gondoltam, hogy az eredetit választom. A pincérben volt annyi, hogy azonnal jelezte, hogy azt is sertésből készítik, mert nagyon drága nekik a borjúhús. Mondtam, hogy a borjúhúsból lehet bécsiszeletet készíteni, amíg a másik csak rántott szelet lehet. És jeleztem, hogy én többször is voltam itt korábban és soha sem mondtak ilyet, sőt még a honlapukon is eltérően jelölik a bécsiszelettől a sertésből készültet, s azért jöttem ide. Itt már nem mentem bele abba sem, hogy az eredetit vajban sütik ki... Jó, mondtam, ha már itt vagyok és a teám is ázik, akkor választok helyette egyebet. "Almával, camembert sajttal töltött csirkemell" mellett döntöttem. A pincér azt mondta, hogy mellé nem javasol savanyúságot. Szerintem nem volt igaza. Vártam tehát, hogy a weboldalon is látható fotó szerinti, két darab, félbevágott és hasonlósan sajttal !ÉS! almával megtöltött csirkemellet kapom kirántva. És vártam és vártam és még mindig vártam... Nagy sokára meglepődve tapasztaltam, hogy a kirántott csirkemellbe láthatóanutólag gyömöszöltek pár szelet almát az egyik felébe, míg egy kis sajtot a másik felébe. Feltehetően nem is sült meg a töltelék így a hússal együtt, ezért sem az aroma, sem egyéb nem azt hozta, amit vártam. Ezt hívják szerintem olcsózásnak. Arról nem is beszélve, hogy az almán nem volt semmi, még a zamata is hiányzott. Közben folyamatosan jöttek-mentek a futárok az asztalom mellett 10cm-el és csöpögtettek össze mindent. Közben beláttam a pincérforgón, mert az ki volt támasztva. Egy nénike söprögetett partfissal ott, ahol a sültet készítették éppen. Az éttermi berendezés láthatóan több évtized alatt a szétesés szélére jutott. A bárpultnál, a hűtő melletti burkolat konkrétan le van szakadva a felette lévő munkalapról. A bárpulton sorakoznak a poharak. Mögötte egy fekete szabadidő felsőbe, vagy valami hasonlóba és tágulós szoknyába öltözött hölgy pakolászott részben hátrafogott, kócosan kibomló hajával, s időnként bement a konyhába is, vagy göngyöleget tolt. A lambéria már kiszolgálta rég az igényeket. Az alja vetemedett és megfeketedett. Eredetileg natúr színben pompázhatott. Megfordult bennem, hogy vajon itt is tulajdonosváltás lehetett? De miért is kérdeztem volna meg... Megállapíthatónak érzem, hogy ez inkább kifőzdei stílus, és árérték arányban semmi féle képen nem hozza azt, amire számítania kellene egy ilyen múltú helyen a vendégnek. A vizesblokkba már be sem mertem menni. Fizettem és eljöttem. Bár nehéz volt kilépni, mert szemben egyéb vendégek mellett vizes anorákos ételfutárok tülekedtek elém a nagy, kocka alakú hátzsákjaikkal. Mindenki úgy szervezi az üzletét, ahogyan akarja. De szerintem éttermen keresztül nem szép dolog ételfutárokat kiszolgálni. Vagy ez a szegmens, vagy az a szegmens. Már ez külön megölte bennem a nosztalgikus feelinget...