Letűnt korok, múltidéző

Az 1990-es években emlékeim szerint nagyon mentek, népszerűek voltak a Bécsiszelet vendéglők, mert több is volt belőlük. Itt a Kálvin tér közelében, az Üllői úton lévő pinceétteremben is több alkalommal jártunk barátokkal, kollégákkal, főleg a fiúk, férfiak értékelték a hatalmas adagokat, a tányér széléről lelógó rántott húsokat. Azóta sokat változott a hazai gasztronómia, az emberek igényszintje és persze a kínálat is. A Bécsiszelet a versenyben lemaradt, több éttermük be is zárt. Bár láttam többször a buszról zárva a bejáratot, de kiderült, mégis működnek, sőt, hétköznap ebédmenüt is kínálnak, szerintem korrekt, kedvező áron. Hagymaleves jó adag, nem csészés, levesgyönggyel (ez utóbbi bolti késztermék), de a leves finom. A főétel rizibizi mátrai borzaskával, ami inkább egy párizsi szelet volt, zóna adag, nem túl izgalmas, középszerű, kissé száraz, de teljesen ehető. Hát, eléggé összementek az adagok, persze tudom, a menüben sok helyen nem a valódi főétel mennyiséget adják. Pozitívum volt, hogy egy pohár szörp is járt ingyen a menühöz, én málnaszörpöt kértem (3 dl). A 2400 Ft-os ebédmenü tartalmazta a 2 fogás és a szörp vagy szóda árát, valamint 10%-os szervizdíjat is. Ez elég korrekt.
Elég nyomasztó volt, hogy egy ekkora, több helyiséges étterem szinte végig üres volt, nemcsak retró, de egy kicsit szomorú is a hely.
Meg kell még említenem, hogy olyan érzésem volt, mintha egy bányavágatban járnék, a régi típusúban, amikor még fával erősítették meg az aknát, hogy ne omoljon be. Munkaidőben jártunk itt, de nem tudtam nem észrevenni a Szicsek Pálinkafőzde karcsú palackjait a pultban. A ház söre a Dreher, ez volt csapon.