Újabb budapesti csúcsétterem - ázsiai fine dining fúzió

Az Up and Down volt az év élménye. Ami nem nagy dolog, tekintve, hogy az évből alig egy hónapnak a fele telt el, de tartok tőle, hogy ezt az élményt egyhamar nem fogja senki überelni.
A beltérre sokat költöttek, alaposan megkomponálták, de nekem túl csicsás és eklektikus, minden esetre vannak benne nagyon rokonszenves elemek, például a Jimi Hendrix kép a falon. Jómagam, mivel apámék a Woodstock generáció tagjai (20 évnél is kisebb köztünk a korkülönbség) Jimi Hendix és Janis Joplin bűvöletében nőttem fel, a lakásunk dekorációi között is nagyon jól megfért a korabeli Kossuth festményt (a torinoi emigrációból), JFK- és Jimi Hendrix-grafika. A zene fogyasztható, a alagsorbeli helység pedig úgy ahogy van nagyon tetszett, annak más a hangulata, mint a földszintinek.
A kiszolgálás egyszerűen kifogástalan, kedves, figyelmes, kommunikatív.
Az árak helyhez mértek, az italárak inkább elrugaszkodottak, mint az ételárak, a borokra simán rákérnek háromszor annyit, mint amennyibe a szaküzletben kerülnek. Az ételek között akad olyan ami kifejezetten olcsó, tekintve a komplexitást, de egytől egyig jó ár/érték arányúak. A street food kínálat átfekvése pedig egyenesen baráti.
Rendeltünk kápiapaprika-sushit, káposztalevest kacsamellel, kókuszpanna cottát valamint egy vietnámi derelyerokont. Ételeink mind kivitelezésre, mind tálalásra messze kiemelkedők voltak, a kápiasushi pedig minden túlzás nélkül maga volt a gasztronómiai katarzis.
Pazar élmény volt az Up and down, maga a tökély. Jó szívvel ajánlom minden gasztro-kalandozónak.