Ezzel azért voltak gondok. Egyrészt abszurd, hogy alig tartanak pár sört az itallapon, de még azzal a néhánnyal sem szolgálnak. Világos Laskot akartam inni, kiderült, hogy nincs csak Heineken, amit ugye nem iszunk az Igazi Csíki Sörrel folytatott per óta. Úgyhogy a ház bora iránt érdeklődtem. Nem elég, hogy a pultos lánynak fogalma sincs, hogy milyen pincétől származik a ház bora (ami azért, egyezzünk meg, 2016-ben nagyon banális kérdés), még azt is mondja, hogy „ez a neve, hogy a ház bora”. Mondom neki, minden bornak van egy termelője. Erre némi pofavágás közepette elmegy, megnézi, visszajön azzal, hogy Frittmann a termelő. Látszik, hogy először ejtette ki ezt a nevet. Felvilágosítottam, hogy nem akárkiről van szó, akár büszke is lehet egy hely, hogy a 2007-es Év bortermelőjének borát méri ki. Ezen aztán egyébként van haszon, beszerzése ára 300-350 lehet literenként s akkor sokat mondtam, pohárban 350 decije. Testvérek között is 1000%-os árrés. Egyébként a rosé elég gyenge volt, lehet, hogy az nem is Frittmantól származott, a kis hölgy egy üveget nézett csak meg, úgy tűnt, hogy a vörösest. Rendeltünk spenótgolyót (690), padlizsántekercset (690) és kukoricafánkot hússal töltve szilvamártással. Mondanom sem kell hogy a szilvamártás lemaradt, amikor szóltam, némi vita támadt a személyzet tagjai között, aztán előkerült a szilvamártás. Az ízek, a tálalás rendben voltak, a dizájn kifejezetten tetszett, az árak is alapvetően rendben vannak, afféle grúz tapas bár ez, a műfajt nagyon szeretjük. Adnának pár jó sört és bort, s mindezt kedvesen, tartanák be azt, amit ígérnek, hogy ne a vendég kelljen kikövetelje magának azt, ami jár s mindjárt jobbak lennének egy, de akár két ponttal, mert így aligha adhatok nekik „jó” osztályzatot. Pedig az ízek alapján szeretnék.
