Csalódás, de nagyon...

Rendszeresen látogattuk a pesti Vak Varjút, legnagyobb megelégedéssel.
Megtört a varázs.
Pincérünk,már érkezéskor arrogáns hangot ütött meg, kioktató hangnemben.
Két gyerekkel mentünk, a kisebbik négy éves angol lányka időnként a játszó sarokba ment. Minősíthetetlen hangon szólt, hogy vegye le a szandálját, ami persze megtörtént.
Szerettek volna gyerekek a nokedlit kapni a krumpli helyett- hogy képzelik, volt a válasz.
Kisebb kanalat kértünk a kislánynak a leveshez, az nincs, volt a válasz, végül is egy mokkás kanalat hoztak hosszú percek után.
A főételek maradványainak leszedése sem működött igazán, háromszor kellett kérni.
Desszert megérkezett, villák nélkül, fagyit szeretett volna a kicsi- az nincs volt a válasz.
Csak zárójelben,csülköt ettem, közepes nívójú étteremben is extra kést adnak hozzá automatikusan, itt nem.
Fizetésnél, kérdésre válaszolva elmondtuk a bajainkat, ami eddig szokatlan volt. Zsúfoltságra hivatkozva kértek elnézést. Ami ráadásul nem igaz, félig üres volt a hely távozásunkkor.