Jutalom a tanév végén

Minden családnak van kedvenc helye pihenésre, kikapcsolódásra, ünneplésre. A Vakvarjú étterem nálunk ezek közé tartozik.
Idén itt (t)ettünk pontot az i-re.
Nem először voltunk Vakvarjú étteremben, itt is jártunk már. Számoltuk a napokat a vakációig és azt, mennyit kell még aludni, hogy (m)ehessünk az étteremben.
Jól tettük, hogy asztalfoglalásunk volt, mivel a helyen minden asztalnál ültek, pedig délután háromra érkeztünk.
Akár a zsűri, mi is nehéz döntés előtt álltunk. Egy kérdés foglalkoztatott mindenkit az asztal körül: Mit egyek?
Mert a képekkel megtűzdelt étlap minden fogását meg akartuk kóstolni. A hezitálásunkon még a házi limonádé sem segített. Körülbelül negyed óra alatt sikerült egy menüsort összeállítanunk, de a koyhának még ennyi idő sem kellet, hogy a frissen elkészített ételkölteményeket elénk tárja.
Jómagam fondü tálnak beillő sajtlevessel kezdtem, folytatásként pedig szűzérmét vargányapaprikással választottam. A többiek előtt húsleves, paradicsomleves, tészta, pisztrág, kacsa különböző módon elkészítve sorjázott.
"Magyar ember evés közben nem beszél." tartja a mondás, de itt fölösleges lett volna minden szó. Ha látta valaki a L'ecsó című rajzfilmet, tudja milyen érzés az ízek kavargó harmóniáját élvezni csukott szemmel. [Moderálva - a szerk.]
Sajnos kezdeti cukorbetegségem van, ami az édességről való lemondással jár. DE! Itt még számomra is akadt desszert, amiért nagyon hálás vagyok.
Száz szónak is egy a vége: bár a vak tyúk szeget talál, de a vakvarjúnak étterme van. És nem is akármilyen. A felszólgálók nem vakaróznak, várhatnak még a tavak, itt csattoghat a vakú, mert ilyen egy Vakvarjús Vakáció! Köszönjük!