Meglepetések

Meghívásra mentünk a Vakvarjúba a Paulay Ede utcába. Az első meglepetés akkor ért, amikor tapasztaltuk, hogy az étterem helyiségét felújítják, így át kellett menni az utca másik oldalára, ahol most ideiglenesen működik a hely egy elegánsan "popup"nak nevezett egykori szenespincében.
Levesnek gulyást kértem, és ekkor jött a második meglepetés: a gulyásnak mondott levesben irdatlan mennyiségű krumpli és édeskés sárgarépa, HÚST azt 1 (egy) picike darabot találtam. Nagymamám az ilyen levest hamisgulyásnak vagy paprikás krumplilevesnek mondta. Viszont a leves egy elemében valóban gulyás volt: az árában....
Asztaltársaim tatárt kértek, ők valami embertelen mennyiségű ilyen-olyan zöldség alatt "semmilyenízű" (az egyik asztaltársam megfogalmazása) darált marhahúst kaptak. Szokták ilyen módon (alul vagy sehogy sem fűszerezve) tálalni a tatárt, de akkor adnak hozzá egy csomó fűszert, hogy mindenki ízesítse be ízlése szerint. De itt nem, asztaltársaim az asztalon található sóval és borssal próbálták feljavítani a húskupackát, de elég meddő próbálkozás volt.
Főfogásnak tőkehalat ettem, az korrekt volt.
Ami még feltűnő: az étteremben szinte az összes vendég ázsiai volt, gondolom, az őket szállító utazási irodával lehet szerződése az étteremláncnak vagy ha nem, egyéb ok miatt híresült el a hely az itt túristáskodó ázsiaiak szemében. Tartok tőle, hogy ez is összefüggésben lehet a kaják minőségével, mit tudja azt egy dél-koreai túrista, hogy abba a pirosas levesbe kell-e hús, vagy nem.....