Köszönöm, de újra nem...

Sosem voltam még Vakvarjú étteremben, bár tudom, nagyon menőnek számítanak, és mit hagytam ki, bla...ha viszont ez a sztenderd, akkor nem is leszek újra.
Üzleti ebédre mentünk heten egy mezei kedden, és tele volt az étterem. Belsőre, enteriőrre rendben volt, és látszik, hogy van marketinges az irodája asztalánál, viszont nagyon zajos a hely.
Egy kellemes box-szerű részen kaptunk asztalt hátul, elszeparálva, ami jó volt, mert elkülönültünk a zsúfolt középső résztől.
Kértünk levest, jómagam tanyasi zöldborsó levest óriás vajas galuskával. Tanyasinak maximum attól számított, hogy beledobtak egy bőrös csirkeszárnyat és kisfazékban szervírozták. De ízre egy elsózott, mirelitborsós, amúgy jellegtelen ízű levest kaptam, az óriás 1 db galuska meg Liliputon annak nevezhető, de inkább egy bátrabb nokedliszaggatási hibának tűnt.
Ezután a főétel cheddar sajtos sertésszűz búzalepénybe göngyölve, salátaágyon volt. Az alá ágyazott saláta elment, de sokkal több salátaöntet kellett volna, hogy ne fulladjak meg a szikkadt tekercs-rágós hús-ragadós sajt kombótól.
Aki pisztrángot evett szintén úgy nyilatkozott, hogy nem futna neki még egyszer, aki csülköt evett, azt mondta sajnos nem finom se a hús, se a bajor káposzta alatta.
A Vakvarjú schnitzel-re nem volt panasz és a desszertekre sem, szépítés.
A kiszolgálás lassú volt, és szedett-vedett. A főételemet úgy hozták ki, hogy a levesem tányérja, egyebei még előttem voltak, gyakorlatilag mellé pakolták, és egy következő körben vitték el a dolgokat.
Szóval, most már elmondhatom, hogy voltam Vakvarjúban...és úgy nagyjából vége is a közös történetünknek.