Nagy várakozás, de csalódás

Többször és több helyen sikerült már kipróbálni a VakVarjú étterem lánc vendéglátását. Voltunk a VakVarjú Pest és a VakVarjú Csónakház éttermükben is többedszer. Mindannyiszor teljes megelégedéssel távoztunk a helyekről. Gondoltuk kipróbáljuk a VakVarjú Budát is, egy születésnapos ünneplés apropóján. Nagy csalódás volt. Hétköznapra esett az ünnep, este félnyolcra foglaltunk asztalt. Lehet, hogy az időpont választás nem volt szerencsés,de nem azt kaptuk, amit vártunk. A felszolgálók nagy többsége a megszokott udvarias, gyors, előzékeny, de egyikőjük viselkedése kifejezetten kellemetlen volt. Az ételválaszték kiváló, olvasásra mind íncsiklandozónak tűnik, a bőség zavarától alig lehet az étlapról választani. Öten, négyféle különlegességet választottunk. Ilyen még nem fordult velünk elő, hogy négyünknek bőségesen maradt a tányérján és a csomagoltatással sem kívántunk élni. A saját választásom a Borjúmáj rántva kucsmagombás rizottóval főfogásra esett, férjem szintén ezt rendelte. A borjúmáj nálam nagyon kiváló volt, azonban a köret ehetetlen. Eleve a rizottó nem rizsből készült (ez még elment volna, nem akkora gond), de ehetetlen volt. Nyákos, ugyanakkor kőkemény (talán búrizs) szemek, mindkettőnknél. Az ünnepelt rendelése Malacpofa Kedvessy módra tojásos galuskával. Elmondása szerint a tojásos galuska csapnivaló volt (pedig nagy kedvence), Kedvessy sem örült volna, ha megkóstolja ezt a fogást. Lehet, hogy csak mi voltunk rosszkor, jó helyen! A többi véleményből ítélve, ez így lehetett. Meg kell hagyni a csigatésztás tyúkhúslevesben nem csalódtunk. Nagyon ízletes volt. Három adagot kértünk, kis, piros fazekakban hozták ki és öten bőségesen jól laktunk vele.