Felújítás utáni csalódás

Régen gyakori vendég voltam. Akkor egy kis zegzúgos étterem volt, nem túlságosan trendi, de bensőséges hangulattal és nagyon finomak voltak az ételek.
Az új étterem tényleg lenyűgöző: nagyobb terek, szép belsőépítészeti megoldások, kellemes, csaknem exkluzív környezet. Az étlap jó benyomást kelt, nagy választék, érdekes fogások, alapanyagok bátor használata, alig tudtam választani. Végül egy klasszikusra voksoltam: Vakvarjú Schnitzel bécsi burgonyasalátával. A saláta kiváló volt, tényleg a sógorok is megirigyelhetnék. De hát a Schnitzel... Jó benyomást keltett: egy óriási bécsi, ahogy a nagykönyvben meg van írva, lelóg a tányérról. De itt vége is a "jónak"... Hatalmasra klopfolt, kőkemény lap, az éttermi késsel alig vágható, szilánkos, az ínyet feltörő kőkemény panírban. Messziről sem hasonlított a ropogós bundájú, belül szaftos bécsi szeletre. Próbáltam a helyi főzésű sörrel "fellazítani", de sajnos az is nagyon rossz volt, émelyítően édes és összetéveszthetetlenül bodza aromájú. (Csak nem egy félig megivott bodzaszörpbe csapolták?)
A pincérnő igen professzionális, hangsúlyozottan, de mesterkélten udvarias volt, túl sokszor használta az "uram", "hölgyem" megszólítást, valamint kicsit furcsa volt, hogy a fizetésnél megkérdezte, hogy rátehet-e 10% borravalót. Persze, mindenki igenel válaszolt, de ilyennel még nem találkoztam, és én pl. máshol kicsit többet is szoktam adni, ha meg vagyok elégedve.
Ideje lenne "felnőni" a szép környezethez...