Vakvarjúzni

Ma vakvarjúztam egyet, régi kedvenc, a budai a világ végén van, de azért csak ellátogat oda néha-néha az ember. Szóval akkor, kint vagy bent? Lehet, inkább kint kellett volna. Árnyas, ligetes lombok alatt.. De én beültem. Istenem, hát nyuggertalálkozó volt, ott örvendezgetett egymásnak 40-50 néni-bácsi hosszú asztalok mellett, és ugyebár, önvizsgálatra is alkalmas, te jó ég, én is, mi is 72 évesek vagyunk és amikor vacsorázunk a volt osztálytársaimmal, akkor így nézünk ki? Riasztó, na. Brrr... A Vakvarjú személyzete kimért. Szinte mindenki modorosan pozőr. A nő, akivel először beszéltem, savanyúan komoly volt, erősen távolságtartó, de udvarias. A többiek már valamivel barátságosabb arcot mutattak, de elképesztő szerepjátszás az egész. Vagy öten megkérdezték tőlem ebéd közben kötelességszerűen, hogy hogyan ízlik az étel, de az öt közül kettő meg sem várta, hogy válaszolhassak, hanem ment tovább. Egy volt, aki beleállt, hogy meghallgatja, hogy mit válaszolok, de igazából őt sem érdekelte, inkább elvágta a véleményemet azzal, hogy miért, szeretek főzni? De úgy látszik, meg kell kérdezniük... Na, de az ebéd... a marhahúsleves svábgombóccal egészen nagyszerű volt, komolyan, ritkán eszem ilyen tökéletes levest, minden íz a helyén volt benne, annak ellenére, hogy nem háziasan lazán összefőtt alapanyagokból volt hanem mértanian szépen előállított reszelékkel, szabályos gömbbel vagy hasábbal. Na, ez egy élmény! A rántott borjúmáj már nem volt akkora találat, önmagában remek is lehetet volna, de a köretként tálalt kucsmagombás rizottó keresztbe vágta az ízért. Egyszerűen nem passzoltak össze, a köret nem volt elég gombahatású, inkább amolyan maszatos rágcsa. A máj érdekes eset, szerintem a borjúmáj egy picit édeskésebb májtársainál, más májaknál használ, ha kisózod jól az ízét, itt nem, itt az egyéb adalékok jobban érvényesítik, ha jók. Uborkasalátát kértem. Tejfölösen? Úgy. Nem tejfölös volt, hanem uborkasaláta rátéve a tejfölt, Mi ezt így szoktuk, valami ilyent kommunikált a felszolgáló. Kérnék rá pirospaprikát? Felcsillant a szemem, igen kérnék, de már nem hallotta. Amúgy az uborkasalátájuk azért jó ehhez, mert úgy érzem, hogy cukor nélkül vagy kevés cukorral készült, és ez szerencsésen társult. A tejfölt meg hát elkevertem. A meggysör az meg meggysör, mint bárhol máshol. Nos, ez így 10 ezer forint fölé kerekedett, nem is volt egy nagy ebéd, de kicsi sem, és a tételek külön-külön nem voltak drágák. A színvonalas hely megérdemli a fizetés egy magasabb kategóriáját, ez nem egy büfé vagy bisztró, ez egy kifejezetten jó étterem. Szervízdíj nem volt a számlában, azt külön mérd hozzá, hogy mennyit kaptál pluszban. Ezzel kapcsolatban kissé megoszlanak a véleményeim önmagammal. Amúgy volt egy nagyszerű pont, egy személyes poros pont a levesnél, az egyik lány úgy hozta ki a csípős paprikát, hogy tényleg kedvese, emberi hangon figyelmeztetett, hogy nagyon vigyázzak, mert nagyon csípős. Őt ilyen gesztus, és hatost adtam volna az étteremnek.