Ma ő nyert

Végigsétáltunk a Kopaszi gáton, aztán ahogy alakul, ahová kedvünk lesz, oda beülünk. Kicsit hajlottam rá, hogy ez legyen a Veranda, aztán némi töprengés után be is ültünk ide. Napsütötte nyárvége, szombat dél felé, közepes, vagy jobb telítődés. Találunk itt bent helyet? - kérdeztem a nem túl jóarcú ittdolgozótól. Mert amúgy a benti rész teljesen üres volt, senki nem ült egyetlen asztalnál sem. Menjek ki a teraszra, majd az ottani kollégák keresnek helyet - passzolt le a koma. Hát kimentünk, azért árnyék van mégis, meg asztal is akadt, nem is egy. Széket cseréltem, mert valami bennszülött madár lecsinálta a ülőalkalmatosságot, az ülőkét is, meg a támlát is, de a cserélt széken is volt ilyen maradvány, igaz, viszonylag kisebb. Jól van, nem finnyáskodunk... az asztal egyébként tiszta. Minden vendég után látványosan tisztítják fertőtlenítővel, a széket nem. Az evőeszközökkel volt még gondom, a mi tartókánkban a kés meg a villa nyéllel kifelé volt, a kanál nem. A mellettünk lévő asztalnál meg minden kés a pengéjével kifelé állt ki. Pedig két napja azt mondták egy étteremben, ahol dicsértem őket, hogy ez előírás, nem jófejség. Szóval, nem mindenhol előírás. Vannak mindig, akik előírásabbak az előírásnál. Papíralátétet kaptunk, az tiszta. Én marhahúslevest kértem, hússal töltött tortellinivel, feleségem paradicsomlevest, és meglepőan hamar hozták is. Hajlok rá, hogy négyes. A második nekem Saltimbocca al Pollo, nejem parajos pappardelle... jól elvoltunk vele, a pármai sonkán vékony csirkehúsok mártással kellemesek voltak. Narancsos limonádét kértem, a nejem uborkás-bodzásat ivott. Szervízdíj benne van a számlában, ez így 18.058 forintra sikeredett.