Csárda a föld alatt

Megy, mendegél az ember a Rottenbilleren, hát, ott van ám egy tábla a Garay tér sarkán, csárda erre! Az még viszonylag nem nagy meglepi, hogy Budapest közepére hogyan kerül egy csárda, de az meg annál nagyobb érdekesség, hogy "Hun-magyar ételkülönlegeségek" Hun, magyar? Húú, mi lehet az, nyereg alatt puhítás, vagy kumiszt kell inni a süvegemből, esetleg nyers ló? Na, nézzük... Csárda egy pincében, nem messze a saroktól, és semmiféle extravagáns ősi kaja nem mutatkozik, hacsak a nagyon magyar gyros tálat, vagy a még magyarabb "Gordon Blue"-t nem vesszük annak. Kicsit óvatoskodtam, mit kérjek, gondoltam, az erőleves tojással nem árthat, meg régen ettem rántott gombát, hátha itt... A kiszolgálás kedves. A hely családias, baráti sógorság-komaság van, egyik asztálnál egy kislány és anyukája, higiénikusan ki és be rohangászik a gyerek a konyhából meg a pult mögé, ez itt napi rutin. Megjött a levesem, de nem ám egy kis bögre, ahogy szokták! Egy jókora tál! De ez semmi ahhoz, hogy milyen finom volt! Alig győztem abbahagyni, bár folyamatosan egyezkedtem magammal, hogy be kéne fejezni, mindjárt jön a második,,,, de majdnem végigettem, fenékig! És dicsértem is! A gombafejek is jött, direkt krumplival kértem nem rizzsel, tartár jött hozzá, szépen volt tálalva és finom volt ez is! Nem kis aprók, nagy szaftos gombafejek! Aztán már csak egy almalevet kértem, és teljesen meg voltam elégedve! Olyan kis többcélú, evő-ivó hely ez, lehet, bizonyos alkalmakkor elkocsmásodik, de most csak egy átalagos magyaros étterem volt, átlagon felül finom ebéddel, mindezért átlagon felül olcsón. Szervízdíj is benne van, 10%, de ezzel együtt is csak 5750 forintot fizettem. Szerintem ez egy étterem viszonylatában jó eredmény.