A fiú a mindenes, ő a szakács, a felszolgáló, a mosogató, a pultos, pénztáros, elfogadhatóan beszél magyarul, szókincse jó, kiejtése majd javul remélhetően. Pho-t kértem, helyben fogyasztásra, és óvatosan kicsit. Sürgés-forgás a konyhában, és egyszer csak hopp, kijött. Mintha nem egyben készült volna, az összetevők csíkokban adódtak hozzá adagonként, talán kimérve valamiből. Elég híg volt, mondjuk, hogy fűszertelen. Tettem bele paprikát, flakonost is, meg volt az asztalon apróra vágott is. Pici helyiség ez, épp, hogy le lehet ülni páran egy kis asztal köré, de le lehet. Evés közben kinézegettem az üvegablakon, a piac környéki népi-nemzeti néni egy külön populáció az emberi fajban, percenként megállt egy, odahajolt az üveghez, csodálkozott, nézett, az egyharmada, az idegengyűlölők meg rosszul veszik az ilyen akadályt, mérgesen csóválják a fejüket, hogy már megint valami külföldi. . . amúgy egy tanulmány. Másodiknak valami megnevezhetetlen cuccot kértem, nem volt semmi túl gusztusos a pultban, hát akkor legyen az a sárgarépás marhahús, rizzsel. Dögunalmas volt, érdektelen, fűszerezetlen, semmilyen. De a nagyrészét azért megettem. Utáltam, ahogy a tartóban álltak az evőseszközök, szóltam is a srácnak, hogy ez így gusztustalan, nem nagyon értette, csak vigyorgott. Szorgalmasan törölgettem szalvétával a kivett kanalat, villát. A fiú kijött a vendégtérbe, de csak körben tud kijönni, a konyha ajtaja nyitva maradt, szerintem irtó lepattant az egész, egy régóta nem pucolt lepratelep benyomását keltette a viszonylag új gyorsbüfében. Szóval, kaja nem jó, nem tiszta a hely, szimpatikus a srác. de ez nem elég. Nem ajánlom, se neked, se másnak.
