A Vigadó étterembe a pacalpörkölt felirat csábított be. Leültünk, megvolt a szemkontaktus, kölcsönös üdvözlés a személyzettel, de nem történt semmi. Alapvető elvárás, hogy a vendég mihelyt leül, étlapot kapjon a kezébe. Mivel ez nem történt meg, magam mentem étlapért, amit áttanulmányoztunk, választottunk italokat, étel tekintetében megmaradtunk a pacal mellett.
De nem volt kinek elmondjuk. Odamentem hát az egyik, rangban legmagasabbnak tűnő felszolgáló hölgyhöz, jelezve, hogy leadnám a rendelést, elnézéskérés helyett olyan hangon mondta, hogy egy perc türelmet, mintha én követtem volna el valami normasértést. Rövidesen küldött egy kollegát, egy fiatalembert az asztalhoz, akinek kifogástalan volt a fellépése. Rendeltünk egy deci Irsai Olivért, Kiss Attila pincéjéből, egy szódát, egy deci Feind Olaszrizlinget, s Pilsner Urquell sört. A pacal rövidesen megérkezett, nem volt nagy adag, nem is volt hagyományosan piros, de szépen tálalták és ízre nagyon megnyert minket. A mellé adott kenyér nem volt friss, de értékeltük, hogy kovászos. A csalamádé átlagosnak bizonyult. A személyzet tagjai jól elvannak egymással, nem különösebben igyekeznek a vendégek kedvébe járni ez volt a tanulság, amit levontunk. Az élményt helyrebillentette a már említett fiatalember, aki távozásunkkor érdeklődött az elégedettségünk felől, jó hangulatú beszélgetés kerekedett belőle, megtudtuk, hogy a Vietnámi gulyásban dolgozott korábban. Jókedvűen hagytuk magunk mögött a helyet, azzal együtt a fiatalember főnöke megszakítva beszélgetésünket, ránk ügyet sem vetve, valami feladatot adott neki. Úgyhogy sok sikert kívántunk további pályájához és elbúcsúztunk. A felszolgálók átlagteljesítményéből jön ki az e szempontra adott 3 pont, amiben az említett ifjú természetesen 5 ponttal szerepel. Összességében ez egy korrekt 4 pontos hely.
Elhúzódott a kiállításlátogatásunk és az épületnézés a Budai Vigadóban (amiről majd ott írok), emiatt kicsit kicsúsztunk az ebédidőből. Egy hétköznap délután 4 óra körül nagy étkezésre már nem vágytunk, és szomjasak is csak mérsékelten voltunk.
Nem könnyű feladat, de ráleltünk az éppen nekünk való helyre, a stílszerűen Vigadó Étteremre a Batthyány téri csarnok melletti kis utcában. Bár az ún. terasz valójában a járdára kitett asztalokat jelenti, ami önmagában nem túl hangulatos, viszont, aki jó irányban ül, az látja az Országház impozáns épületét a túlparton. Kedvesen fogadtak bennünket és az igényünket, hogy csak kis adag ételt és egy-egy pohár sört szeretnénk. Van csapolt sörük, nemcsak világos, hanem barna is, ami nálunk már jó pont. Én grillezett kecskesajtot kértem salátával, a párom gulyáslevest kis piros lábaskában. Annyiban ő volt szerencsésebb, hogy a leves melegen érkezett, az én grillsajtom viszont éppen csak langyosnak bizonyult. Hogy lehet egy grillezett ételt majdhogynem kihűlten a vendég elé tenni? Mikor a vendégek zöme ebben az időben nem is kért enni, így a konyha nem lehetett nagyon leterhelve. Viszont a saláta kifejezetten kreatív, ízes és ízléses volt! Ennyi volt, és még csak nem is volt drága.
4Ételek / Italok
5Kiszolgálás
4Hangulat
4Ár / érték arány
4Tisztaság
Milyennek találod ezt az értékelést?
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.