Az étterem megközelíthető az utcáról, a bejárat az árkádok alatt nyílik, de a Vigadó földszinti fogadócsarnokából is be lehet menni. Az első terem különleges, keleties diszítésű, ez le volt zárva, valószínűleg a csoportos rendezvény miatt. A belső tér tágas, hatalmas belmagasság, a csúcsíves, plafonig érő ablakokból 2 oldalról jut be a fény. Hétköznap ebédidő és teltház. Szó szerint. Szerenncsére hamarosan felszabadult egy asztal, ráadásul éppen az ablak mellett, kilátással a volt Mahart-házra és a Vörösmarty térre kifutó Vigadó utcára. Izgalmas az étlap, vállalható árak, az étlap színes, igényesen kivitelezett, színes fotókkal illusztrált. Idő hiányában azonban csak az ebédmenü jöhet nálam szóba, a 2 fogásos 1290 Ft, a 3 fogásos 1590 Ft-ba kerül. Mindhárom aznapi étel szimpatikus, így bevállaltam a 3 fogásosat. A frankfurti leves csészényi, hagyományosan elkészített, olyan, amilyennek lennie kell. A frankfurti az egyik kedvenc levesem egyébként. A főétel jércemell Stroganoff módra rizzsel. A rizs prémium minőségű, hosszú szemű, nem tapadós. A mennyiség nem nagy, zónaadag, de a levessel és a desszerttel együtt már kiadós és elégséges a jóllakáshoz. Az uborka a mártásban finoman savanykás, nem vesztette el a roppanósságát, a gombából lehetett volna benne több. A desszert kókuszos panna cotta morzsával szintén jól sikerült fogás, könnyű, nincs agyonédesítve, friss, harmonikus. A nagy tömeg és a folyamatos pörgés ellenére a személyzet a helyzet magaslatán áll, tudják kezelni a szituációt. Gyorsan reagálnak, figyelmesek, udvariasak. Jól szervezett csapatként működnek. Gyermekbarát hely, melyet jelez a bejárat mellett kialakított játszósarok és az étlapon is külön gyerekmenüt találunk. Ez a szemlélet amúgy igaz a többi VakVarjú étteremre is. A menü ára már tartalmazza az 5%-os szervizdíjat.