Ajánlás útján tértünk be ide. Parkolás az épület előtti szerviz úton lehetséges, hétvégén ingyenesen. A beltér egy egyszerű üzemi konyha, menza hangulatát kelti, sok asztal, steril, fehér alapszínű, jellegtelen térben. A fűtés alacsonyra volt tekerve, elég hideg volt. Az ételeket a hosszú pultnál lehet megrendelni, majd fizetés a pult végénél lévő kasszánál. A személyzet minden tagja vietnámi volt, legalábbis akikkel mi találkoztunk. A kasszás fiatal lány morcos, mosolytalan arccal, gépies mozdulatokkal ütötte be a tételeket a gépbe. Ő vélhetően tudott magyarul, de ezt a tudását ügyesen titkolva. A séf bácsi viszont kedves és mosolygós volt, viszont ő nemigen tudott magyarul. Az ételek nem voltak előre elkészítve, legalábbis amit én kértem, arra várni kellett, addig kaptunk egy sorszámot. Hétköznap ebédidőben többféle menüt kínálnak, viszonylag kedvező árfekvésben. A népszerű, többféle Pho és zöldséges tésztás és rizses egytálételek mellett vannak izgalmasabb fogások is. Feketerizs pudingot ettem mangóöntettel (750 Ft), amely igazán különleges ízhatást hozott, engem a japán babpürére emlékeztetett egy kicsit az íze, a rizshez sem sok köze volt. A mangópüré vagy szósz bolti konzerves készterméknek tűnt. A ráksziromból egy adag (nejlon zacskóba csomagolva) 600 Ft-ba került, ropogós, friss, intenzív rákos íze volt. A többi ételt a szintén ezen épületben lévő sushi étteremből rendeltük, mellyel közös a vendégtér és az asztalok, és ahogy láttuk, a konyhában hátul is van átjárás a két konyha és a személyzet között is. Mosdó korrekt, több WC-vel.
