Napsütés, fagyi, panoráma

Furcsa érzés a szülővárosomban turistaként érezni magam, itt a Vinoliában valami ilyesmit éltem meg. A Március 15. téren, a Mátyás Pince szomszédságában rajtam kívül csak külföldi turisták voltak, az a típus, akik nem arra törekednek, hogy napi 50 múzeumot megnézzenek és 3 nap alatt kipipálják a Lonely Planetet, az apróbetűs részeket is beleértve, hanem inkább az ücsörgős, rácsodálkozós, a város hangulatát megélő utazóké. Persze kérdés, hogy Pest "igazi" hangulatát itt tudjuk-e magunkba szippantani.
Csillagászati árakra voltam felkészülve, ehhez képest kellemes csalódás volt, hogy a sonkás-sajtos panini "csak" 774 Ft volt (azóta sem értem, hogyan kalkulálták ki ezt az árat), a Haagen Dazs fagyi pedig mindenütt drágaság, itt 990 Ft-ba került. Az árak az étlapon euróban is fel vannak tüntetve. A fagyi dobozos volt, így abban nem lehetett csalódni, számomra a fagylaltok királynője. A panini nem volt rossz, de fenomenális sem, inkább átlagos.
A hely amúgy borokban erős, egy pici kis helyiség, benn talán 2 asztal volt, de itt úgyis mindenki kinn ül. Kint asztaltársaságom lett egy cica személyében, aki valószínűleg nem a kávézó-borozó tartozéka, hanem csak megpihent egy kis időre a kényelmes párnás széken.