VinoPiano - Tűzoltó utca Budapest

Bár az utca felől is van egy kétszárnyú ajtó a Vino Piano-ban, azonban a nyári időszakban gyakorlatilag az Élesztőház belső udvarában, a bejárattól balkézre van egy borteraszuk, itt lehet rendelni és fizetni. Az asztalok az egykori bérház belső udvarában közösek, csakúgy, mint a mellékhelyiségek. Sőt, még a Rengeteg Romkafé retró kávézóból is ki lehet ide jönni az udvarra. A Vino Piano csapata törekszik arra, hogy minél szélesebb körben ismertesse meg a jó hazai borokat a fiatalabb generációval - akik többségében ide járnak az Élesztőbe romkocsmázni - túllépve a legtöbb szórakozó- és vendéglátóhelyen terített 4-5 tömegmárkán, nagyüzemi, középmezőnyös borokon. Ennek érdekében rendszeresen tartanak mindenféle izgalmas programot: borkóstolókat, vagy említhetem Az ihatóbb Magyarországért Bor Mozi programot, ahol legutóbb 12 hazai rozé bor közül keresték a közönség kedvencét. A borok deci ára 500 Ft-tól kezdődik, a kisfröccs a ház boraiból 650 Ft. Ha valaki éppen vezetés vagy más ok miatt nem ihat alkoholt, akkor a Dér Juice minőségi természetes gyümölcsleveivel frissítheti fel magát. A közösködés miatt a tisztaság mintha háttérbe szorulna, gondolok itt az asztalok tisztaságára, a hamutartók rendszeres ürítésére. Esténként asztalfoglalás ajánlott.

Részletes leírás volt róla, hogy mit kapunk pontosan:
A tapas tál tartalma 2 főre:
Füstölt fürj tojás
Hermelin (pácolt camambert sajt)
Oliva válogatás
Kolbász válogatás (vargányás, egész borsos, toszkán, magyaros-paprikás)
Szárított sonka
Tepertő
Mártogatósok több ízben
Sajt válogatás (magyar, olasz és spanyol sajtkülönlegességekből)
Baguette kérésre gluténmentes változatban is. És 6 különböző, választható borból fél deci. Nos, ahogy azt kell, időpontot foglaltunk, bejelöltük böcsülettel, hogy bizony kuponosok [moderálva - a szerk. ] vagyunk, és időben meg is érkeztünk, ahol már foglalt asztalunk volt. Kedvesen fogadtak, leültünk. . . A felszolgáló fiatalember nagyon kedves volt, és jól tájékozott, hogy melyik hatféle borból választhatunk. Aztán kihozta a "tapas-tálat". . . Namost ez egyrészt köszönő viszonyban sem volt azzal, amit olyan rétesen beígértek, másrészt megkérdeztem, és az ára simán is csak 1500 forint volt. Nem két személyes volt, és nagyon nem az a minőség, amit leírtak. Rögtön mondtam neki, hogy talán egyeztessen a főnökével, mert én nagyon nem erre fizettem be. Korrekt módon azonal telefonált is, de hasztalan. Állítólag többször is. . . Nos,ez a borkorcsolya tál, mert hogy a tapashoz semmi köze sincs, az biztos, de ez áll: pannónia, füstölt karaván, és köményes ordából egy centis kis hasábokban. 2 szelet paprikás, és két szelet egyéb kolbászból, tíz szem legolcsóbb, 150 forintos zacskós magozott olívából, három szelet sonkából, egy ici-pici tál legalján lévő ezerszigetes remulád öntetből, meg olyan pirítósból, hogy ezen röhögtünk a legtöbbet! Kizárt dolog, hogy három napnál fiatalabb kenyérből ilyen iszonyú kemény és szívós dolgot tudnának kicsikarni. . . )))
Végeredményben jól szórakoztunk aznap, de azon, hogy még mindig vannak olyan Zimmerferis tulajdonosok, akik elfelejtik, hogy mit ígértek, meg még mindig abban bíznak, hogy úgy se tudja meg senki, hogy kit húznak le. . . Mindenesetre én kértem még egy ilyen szánalmas "tapas" táalat, csak hogy leegyem a kedvezményes kuponomat [moderálva - a szerk. ]. Így szűken, de leetük az árát!

Ez végső soron érthető, de az is ritka, hogy valaki miután sikerül bekerül egy ilyen helyre, három hét után feladja. De mi örülhetünk e döntésnek, mert ha most is a Costesben dolgozna, akkor nem csinálná a Vinopianot. A hely remekül van kitalálva, nagyon tetszett, hogy fél decire is adnak borokat, a másik variáns a másfél deci. Jómagam kóstolni szeretek, ezért a fél decis variánst választottam. Szentesi Érintést biztos ittunk, azt lefotóztam, hogy azon kívül mit, azt sajnos nem írtam fel. A számla 550 ft volt, ebből 350 a fél deci érintés, akkor vélhetően Podmaniczky pincészettől kóstoltunk rosét. Tény, hogy volt a borlapon egy sor olyan pincészet, melyet még a vájtfülűek sem biztos, hogy ismernek például az imént említett Podmaniczky Péter, vagy Toronyi György. Mert ugye van akinek már Szentesi József main streamnek számít . Izgalmasak a sörkorcsolyák is, mi nem próbáltunk ezek közül semmit. Jó lenne még ide betérni valamikor s elüldögélni nyugodtan, kóstolgatni, eszegetni.