Jó kis halas hely

A belvárosi Vörös Homárral a kapcsolatom úgy kezdődött, hogy a Hegyvidék üzletközpontban működő egység tulajdonosa írt nekem is egy kör-e-mailt, mint a hírlevélre feliratkozott vásárlónak, hogy elhagyta a társa, aki az ő szaktudása nélkül nyitott egy hasonló boltot Pesten. Mindezt úgy fogalmazva meg, hogy „az Én szaktudásom nélkül”, így nagy é-vel. Jót mosolyogtam az eseten, majd feljegyeztem az új helyet a meglátogatandók között.
S nem is oly sok idő múlva el is jött az alkalom a találkozásra. Amikor a Séf utcájában egy kisebb társasággal együtt ettünk, mialatt a többiek kászálódtak, én kértem gyorsan egy paradicsomos kagylót a szomszédban, becsomagolva, amit végül, miután találkoztunk a földszinten egy remek etyeki borásszal, szépen megeszegettünk állva, főleg én, mert a többiek jól voltak már lakva. S akkor egy füst alatt ettünk némi osztrigát is a földszinten levő standnál, mely szintén a céghez tartozik.
Ráadásképpen midőn augusztusban a fiaimmal turnéztunk, a Vörös Homárban adtunk találkát egymásnak az anyjukkal, így aztán még megkóstolhattam néhány fogást, például fish and chipszet. Az új Vörös Homár kétségbe vont szakértelem ide vagy oda, szintén jó hely, szerettük, ráadásul inkább útbaesik, mint a másik.
S jó szívvel ajánljuk mindenkinek.