Krúdy nyomában

Valentin nap alkalmából mentünk vacsorázni az étterembe, már többször elsétáltunk előtte, most jött el az idő a kipróbálására. A Krúdyról elnevezett marhahúslevessel kezdtem, feleségem erdei gomba capuccinót kért. A marhahúsleves maga volt a tökély, a Szindbád című film jutott eszembe, ahogy Latinovits majszolta a húslevest. Egy szelet puhára főtt marhahús, és egy szelet velős csont is a leveshez járt, pont annyi velővel, ami egy szelet pirítósra kellett. A borjú bécsi nem volt ennyire katartikus, de jóra sikerült, nem egy bonyolult étel, de volt ahol sikerült elrontani. A kért saláta ( vecsési vegyes ) az árához és a bécsi szelet nagyságához képest elég kis adagra sikerült, csapolt sörből csak Dreher volt, ez a választék lehetne nagyobb. Régi vágású tapasztalt pincér szolgált fel, úgy ahogy az iskolában tanítják.
Összességében kellemes vacsorát költöttünk el, legközelebb majd valamelyik borvacsorát fogjuk kipróbálni.