Remek hamburgerező

Ha vendéglős vagy büféüzemeltető lennék, akkor olyan felszolgálókat szeretnék, mint az a csinos, kedves kislány volt, aki a hamburgerünket kézbesítette a W35ben. Jóbarátom, akivel együtt ettük (volna) a burgert, rákérdezett a szendvics mibenlétére. A kislány felmérte, hogy vajon csak élcelődik vagy tényleges az érdeklődés, majd megkérdezte, meséljek a hamburgerről? S az igen után lelkesedéssel mondta. Hogy a zsemle, meg a húspogácsa meg, hogy nincs ketchup stb. Öröm volt hallgatni. A hamburger egyébként remek volt, mint ahogy a felvezető körítés is. Az iménti „volna” arra vonatkozott, hogy egyet kértünk ketten, de kettőt értettek, amit jóbarátom végül bevállalt, holott egy épp elég lett volna, elvégre kajaturnén voltunk s ilyenkor a cél, hogy minél több helyen sikerüljön enni. De sebaj, így is megvolt aznap vagy 5 hely.