Hamburger mennyország

Szájhagyomány útján érkezett el hozzám a W35 legendája. Nem csupán ittas barátok zengtek tirádákat az említett helyről (részegen persze minden finom), hanem nagyon is józan ismerősök győzködtek, hogy érdemes ide ellátogatni. Így hát egy későtavaszi este megcéloztuk a W35 Rom-ot. Mosolygós pincérlány fogadott minket, és kiválasztottuk az egyetlen helyet, ami le volt előzőleg foglalva. Így nagy duzzogva (dehogy) átültünk egy másik helyre, ami később kiderült, még előnyösebb is volt, mint amit eredetileg kinéztünk. A rendelést felvette a kedves, szőke lány és nemsoká meg is érkezett a kézműves, keserű mézsör (Harry Potter megirigyelné), és a házi, epres-bazsalikomos limonádé. Szerencsére nem tettek bele cukrot, így a tiszta gyümölcs-íz kavalkád érződött csak, persze azért még pár jég elfért volna benne. A mézsörhöz már egy picit a képzelőerőmet is elő kellett hívnom, hogy valóban megérezzem a méz-ízt, de mindenképpen minőségi, finom sör volt. A rendelt hamburgerekre ideálisnak mondható 20 percet vártunk, de addig sem tétlenkedtünk: felfedeztük a helyet. A dizájn kifejezetten tetszett: nagy tér, plafonról lógó raklapokon csücsülő neoncsövek, hatalmas, egész falat beterítő retro poszter, és mellette mókás képek. Na meg a különböző díjak és jócselekedetek bekeretezve és a hatalmas felirat, hogy bár gyorsétterem jellegű a hely, de bizony várni azt kell. A két pici klímát legszívesebben lecserélném néhány nagyobbra, mert a dolgukat nem igazán végezték, de mivel az ajtó nyitva maradt, így bejött a friss, esti levegő – és milyen szerencse, hogy pont oda ültünk végül. A mosdó pici, szerintem nem elég egy ekkora helyre, de ez persze egyéni vélemény. Azon felül, hogy a deszka törött volt, tisztaság fogadott, ezen azért még lenne mit csiszolni. A hamburgereket már a srác hozta ki, aki értette a hülye poénjainkat (pluszpont). Nos, amit vártunk, megkaptuk: a barátom iszonyatosan csípőset akart enni, én pedig különlegesen finomat. A hamburgerem omlós volt, sokféle ízű (helyes), a krumpli pedig mennyeien finom. A barátomé pedig az az igazi, kétszercsípős fajta. Desszertként chimichangát és palacsintát választottunk. A chimichanga nagyon ütött, a palacsinta meg hozta, amit kellett. Az árak nem vészesek, bár tény, hogy nem egy mindenestés kajálós hely, inkább az a különlegesebb alkalmakra – fajta. A kiszolgálással maximálisan elégedettek voltunk, az ízek pedig mindent vittek. W35: visszatérünk!