Kínai vakvágányon

Volt egy rossz köröm ezzel az étteremmel. Jót olvastam róluk, autentikus kínai élmény, lábamat nem kímélve áthágtam a Népligeten, hogy a megfelelő falatokhoz jussak. Nos, egy rakás lompos rom és pár szeméthalom után meg is találtam az éttermet, lelkesen beszökkentem, hogy én itt ennék. A csak kantoni (?) mandarin (?) tájszólásban értő hölgy kétségbeesetten nézett rám, talán tiltakozott is, aztán előszólított egy másik hölgyet aki csak értett valamit ebből az - állítólag - keletázsiai gyökerű középeurópai nyelvből, ami az enyém. Angolul nem is próbálkoztunk. A hölgy mondta, hogy itt, itt... van egy bazinagy hűtőpult, abban vannak mindenféle alapanyagok, mutatom is képen, de még annál is több, és akkor abból... kérdezem, hogy hidegen? Igen, hideg. És ezt egyem? A csirkelábat nyersen? Vannak szép asztalok is az étteremben. De nem lehetne megfőzni? Hogy valami étel legyen? Nem, ennél messzebbre nem jutottunk. Elakadt a lemezen a tű, ismételgettük ugyanazt folyamatosan, aztán feladtam, és éhesen továbbálltam.., szóval, van itt valami, amit nem tudok, mások meg tudnak. De szívesen megnéztem volna, hogy egy másik magyar hogyan boldogul ezzel a helyzettel.