A futószalag mellett

A Wasabi running konstrukciót régóta ismerem látásból. Jópofa dolognak tartottam, de az árait látva úgy gondoltam, nem nekem való. Nem vagyok túlságosan nagyétkű, és nem fogok pukkadásig enni csak azért, mert "ki van fizetve". Jobban járok, ha egy-egy kedvemre való fogást rendelek valahol.
A Wasabi Extrában jó étvágyú, felnőtt gyerekeink jártak nemrég, és ragaszkodtak hozzá, hogy bennünket is elvigyenek oda.

Az étterem elég nagynak tűnik, persze nem egy tágas terem, hanem keskeny és kanyargós sorokban állnak az asztalok a futószalag mentén. Az ételek két sorban haladnak el a szemünk előtt, alul a hideg, felül a meleg, pontosabban a hűtést nem igénylő falatok. Guszta, színes, változatos, és amit ettünk, az mind finom is volt. Nagyon tetszett, hogy az egyes fogásokat színes, olvasható táblák választják el egymástól, amiről megtudhatjuk, mi következik. Nemcsak a név, de az összetevők is fel vannak sorolva. Más running-éttermek értékelésénél jogos kifogásként olvastam, hogy a vendégek csak találomra vesznek el egy-egy tányért, néha azt se tudják, mit esznek, így fogalmuk sincs, mi ízlett, mi nem. Itt ilyen probléma nincs.

A kínálat széleskörű, hideg és meleg levesek, saláták, halak, többféle kagyló, még többféle rák, homár és mindenféle tengeri herkentyű, változatosan elkészítve. Pompás szusitekercsek, szögletesek, szív alakúak, szendvicsként megpakoltak, kis remekmű valamennyi. A makikkal, nigirikkel nem is foglalkozunk, csak a lazac- és vöröstonhal-tatáros nigirit, meg a sült lazackrémest nem hagyjuk ki, azokat viszont mindig lekapjuk a folyamatosan utántöltött szalagról. Ahogy a Momo nevű, lazactekerccsel, kapribogyóval megkoronázott, hihetetlenül finom szusit is. A gyomrunk befogadóképességét ismerve inkább az újdonságokat keressük, olyasmit választunk, amivel máshol nem, vagy csak ritkán találkoztunk. És persze a régi kedvenceinket sem tudjuk kihagyni. A főtt ételek között sok a tésztás, rizses étel, ezeket meg sem kóstoljuk, máshol töredék áron juthatunk hozzá. A barackos teriyaki kacsa fenséges, a teriyaki lazacot is terveztem "a következő kanyarban" leemelni, de mire sorra került volna, már jól laktam. :) Időkorlát ugyan nincs, de nem fogok órákig ott ülni és kivárni, míg újból megéhezem. :-)
Állítólag a desszertek is jók. Mochi, Panna cotta, sajttorta-falatkák, sokféle ízesítéssel. Én csak egy pirított mandulába forgatott túrógolyót eszem, finom, nem túl édes. Többféle gyümölcs is szerepel a kínálatban, citrusok, dinnye, licsi, szőlő, külön-külön és vegyes gyümölcssalátaként is.

Ezekre emlékszem... Ettünk sok mást is, és említettem olyat is, amit nem ettünk. A bőség zavara.

Az italokért külön kell fizetni. Sokféle tea, szörp, koktél és sör kapható, az áruk meglehetősen borsos. Egy pohár víz talán beleférhetne az alapárba. Egy uborkás limonádét iszom, kellemes, üdítő.

A kiszolgálás kifogástalan, ami alatt az értendő, hogy folyamatosan hordják el az üres tányérokat. Egy falathoz néha három edény is tartozik, mert a tányér le van takarva egy üvegbúrával, és sokszor még egy pici szószos tálka is van mellette. Irdatlan mennyiségű mosogatni valót termel a vendégsereg, nyilván ennek a költségét is beépítik az árba. :)

A fényképezés néha eszembe jutott, de nem volt rá idő, és közben már bekaptam, amit lekaptam a szalagról. Amit folyamatosan figyelni illett, mert a kívül ülőket is ki kellett szolgálni, illetve közölni velük, hogy mi jön. Négyen voltunk az asztalnál, ketten a szalag mellett, ketten kívül, és ők, szegénykék a mi jóindulatunkra voltak utalva. :-)

Csak itthon jutott eszembe, hogy nem is beszélgettünk... Együtt töltöttünk bő másfél órát, és csak ettünk. Ami nagy élvezet, de hát ezt is, azt is jó lett volna megkérdezni, megbeszélni, elmesélni. Sebaj, ott a telefon meg a Skype.
Ezért az ilyen típusú éttermet nem ajánlom két főnél nagyobb társaságnak, kellemes baráti beszélgetésre a hely nem alkalmas. De egyszer érdemes kipróbálni a sajátos hangulat és persze a sok finomság miatt.