Buborék

Nem tudom, érdemes-e megjegyezni ezt a hangzatos nevet arra a kis időre… Én legalábbis nem jósolok nagy jövőt a vendéglátóhelyektől hemzsegő Király utcától néhány méterre ennek a kis … boltnak, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Egyetlen asztal, két szék. Az egyikkel kitámasztva az ajtó, a másik félretolva. A pult mögött két fiatalember, egy harmadik meg ki-be rohangál, állítólag szerel valamit. Vagyis szerelne, ha nem lenne tele a keze kajával, de nem ám a ház specialitásával, mert az itteniek érdeklődnek, hogy mit eszik és hol vette. :DDD

Kérdezem, miért ajánlanak menüt, ha le se lehet ülni, miért nem csak elvitelre ajánlják a portékájukat. Van egy galéria is, mondja a srác, és egy csigalépcső felé mutat. Magamtól nem vettem észre, mert félig eltakarja a nyitott ajtó, elé van húzva az asztal, mellette étvágygerjesztőnek a felmosóvödör és a szemetes.
Kb. úgy érzem magam, mintha bejelentés nélkül állítottam volna be valahová, ahol épp nagytakarítás van, ezért a háziak a pokolba kívánnak. Ki is állok az utcára, ott várom meg, míg elkészül a remekmű.

Na, de térjünk a lényegre, vagyis amiért ott jártam. Egy kuponos cégen keresztül ajánlanak buborékos (?) waffel menüt két változatban, az egyik csupa csokis, habos, édes, a másik lazacos. Kávét vagy limonádét lehet hozzá kérni. A kép, amivel az ajánlatot illusztrálják, igen guszta. A boltot látva megértem, hogy miért az utcán készült a fénykép, méghozzá nem is a ház előtt, hanem valahol messzebb kerestek egy vonzóbb hátteret.
Lazacosat vettem, az első falat ízlik. A hajszálvékony füstölt lazac, a saláta és a tészta jól kiegészítik egymást. A második harapásnál már csak az édeskés tészta ízét érzem. Nem csoda, mert belekukucskálok a tölcsérbe, lazacnak nyoma sincs, csak egy csöpp majonézt kentek bele. Hogy a reklámfotón még egy szép szelet sajt is mosolyog a szendvicsben, arról már rég megfeledkeztem, csak itthon nézem meg újra a részleteket. Legalább a waffel sós lett volna, mert arra számítottam, hogy ha édes és sós töltelékkel kínálják, akkor veszik a fáradságot és kétféle tésztát sütnek hozzá. Igaz, nem volt túl édes, amolyan „se hús, se hal” jellegtelen valami.

Mindez „kedvezményesen” 1490 Ft-ba került, ami egy szendvicsért akkor sem kevés, ha belerakják a belevalókat, nem egy ujjpercnyi halat és egy féltenyérnyi salátát rejtenek el gondosan a seízű tésztába. Ilyen snassz helyen, ennyi pénzért ilyen vacakot még nem ettem.