Az élmezőnyben

Az étterem legnagyobb baja, hogy kicsi. Bár talán nem is baj, ettől otthonos. Annyi embert, ahány a mindössze négy asztalnál és a kb. tíz bárszéken elfér, könnyen és gyorsan ki tud szolgálni a kedves személyzet. A szusik tekerését is győzi a séf, és a pincér is válthat néhány szót a vendégekkel. A stílus udvarias, közvetlen, de nem tolakodó.
Ettünk már itt tökéletes Ramen levest régebben, most pedig egy őszi szusimenüre ültünk be. Az előétel szójában pácolt tojás füstölt lazaccal, rizsen tálalva, valami finom, pirított fűszerkeverékkel. Ezután üvegtésztás lazacleves következett, majd a 32 darabos szusiválogatás (2 főre). Remek újdonságokkal rukkoltak ki, füstölt lazac, füstölt jérce, sült paprika, lazac mangóval párosítva, szóval nem csak a megszokott ízekkel találkoztunk. A kifordított szusikat remekül feldobta a ropogós morzsa, amivel megszórták. Élvezet volt minden falat!
Az egyes fogások tálalásánál a pincér külön kérdés nélkül mindig elmondta, milyen összetevőket tartalmaz az étel. Erről a kedves gesztusról sok helyen megfeledkeznek.
Egyetlen apró kifogás, vagy inkább csak furcsaság, hogy mindössze egyféle teából lehetett „választani”, ami egy keleti étteremben elég szokatlan, és Pesten nem is ütközik akadályba bármilyen tea beszerzése.
A csöppnyi étterem tiszta és rendezett, a mellékhelyiség úgyszintén. (Ilyen korszerű wc-t még csak a Művészetek Palotájában láttam eddig. :) )
Figyelemmel kísérjük az étterem újdonságait, és biztosan visszajáró vendégek leszünk.