"...fenn a János-hegyen..."

Gondoltam, hogy itt az idő kimozdulni végre a lakásból, igaz ugyan, hogy a hőmérő árnyékban 29 fokot mutatott, de mi az nekem... neten megnéz, Libegő nyitva van, kilátó nyitva van... gyerünk! Nos, mondjuk elég sokat kellett várni a Budagyöngyénél az átszálásra, a villamos még csak-csak, de a Zugligetbe vivő busz ritka eléggé. Addig mászkálás le és fel. De a kilátóhoz nem lehet autóval menni. Busz megjött, odavitt, ott meg kiderült, hogy a LIbegő zárva, karbantartják... Úristen, akkor gyalog? Ebben a dögmelegben? De hát ha már egyszer elkezdtem... egy darabig van lépcső, aztán már nincs. A meredek erdei utakon néha őrült hegyikerékpárosok jönnek szembe, nem a vadkanoktól kell tartani, hanem ettől, Fa mögé beugrom, reszketek, amíg elszáguldanak. Egyébként órákig mentem felfelé. Szakadtra izzadtam magam. De a sok bolyongás meghozza gyümölcsét! Néha idegenajkú vándorokkal találkoztam a sűrűben, néha elbolyongott idős háziasszonnyal. De mikor sok kanyar után felértem, akkor azért eléggé úgy éreztem, mint mások a nyolcezres csúcsok támadása után. A kilátó a hagyományos szépségében tündökölt, genetikai royalisták ájuldoznak valami kiírásokon felséges királynénk lábanyomának áldásáért, egyedül voltam fent érdeklődő, emeletről emeletre másztam, és a legtetején, miután tekintélyes szél fújt éppen, bizony-bizony, mozog az egész építmény! Határozottan érezni a kilengéseit. Zászlók csattognak a szélben, én pedig jó magasról, felülről alaposan lefotóztam a várost, amennyire csak erőmből tellett. Megérdemelte. Szép fények játszadoztak a lombok felett, messzinek tűnt a zajos civilizáció, egy darabig csak szárítottam a széllel az izzadtságomat. Nagyon jó érzés belül bolyongani is ebben a csigatoronyban,. Mindenképpen ajánlott kirándulási célpont! Én is sokszor voltam itt, igaz, az régebben volt már.