Na, de itt van nekünk ez a Budapest, az ország fővárosa, hát rá kéne látni erre is, mit művelnek azok ott lent a talajszinten. . . Nos a kertváros az kint van a 16. kerületben, én Buda túlsó végén kinézek az ablakon, hétágra süt a nap, na, induljunk, most kell kilátót nézni! Mire odaértem a Reformátorok terére eléggé beborult. Ilyen az én szerencsém. Így aztán láttam, amit láttam, felmásztam a tetejére, és mivel minden ilyen helyen hótegyedül vagyok a legtöbbször és a téren se volt senki, vadul káromoltam a szép beszédet lépcsőmászás közben, mert már alig kaptam levegőt, aztán ott állt egy pasi fent, és nyilván jól szórakozott, amíg hallgatta. Na, ezért ne beszélj csúnyán, még akkor sem, ha azt hiszed hogy egyedül vagy. Egyébként szépen lefújja ott fent a szél az izzadtságot a homlokodról, meg szépen összekócolja a hajad, de hát ezért mászunk, nem? Amúgy a kilátó peremén a körpanoráma szépen dokumentálva van, le van írva, megmutatva, hogy hol, merre, mit is látsz, ha látsz.