Emlékmű ki, emlékmű be

Ugyebár a történelem olyan, mint a figurális toronyóra, egyik kis kapun kijönnek a figurák, tetszelegnek egyet középen, aztán a másik ajtón eltűnnek. Ebben a parkban sokáig állt egy felszabadulási emlékmű, aki erre járt, annak bevésődött: az ember, aki kijött a falból és megmaradt utána a helye a falban. Szóval, kiszabadult. Egyébként jó koncepciójú, hatásos szobor volt, de hát a történelem kereke, ugye... így azután a szoborparkba került. Helyére pedig a Thököly út 1956-os hősei kerültek, nem annyira ütős formában, de nem baj, mert mi bajunk van nekünk 1956-al? Semmi. Szóval Zuglónak is megvoltak a maga hősei, áldozatai, de csak úgy kerülhettek ide a látótérbe, hogy úgy, mint a sakkban, egyik figura leüti a másikat és a helyére lép. No és akkor ez már a Forradalom tere.