Hagyományok háza, ellentmondásokkal

Nem rémlik, hogy korábban, bármely funkciója idején jártam volna ebben az épületben, de a Sisi-kiállítás minket is idevonzott. Volt is meglepetés!
Álltunk egy rendezett kis téren, jó rálátással a szemben lévő böhöm nagy, kivagyi épülettel, amelyen máig jól olvasható az eredeti felirat, miszerint ez volt a Budai Vigadó. Jeles évben, 1900-ban adták át a budai polgároknak, hogy nekik is legyen már vigadójuk, ne csak odaát a pestieknek. És ebben a nagy akarásban felhúztak egy akkora oszlopos, timpanonos stb. építményt, amiről azt hinné a kései utód, hogy inkább valamilyen rangos kormányzati hivatalnak készült, nemcsak úgy hangversenyek, táncmulatságok, polgári igényű miegyebek tartására szolgált.
Mostanában, a 2000-es években szépen felújították a kívül eklektikus, belül szecessziós stílusú, de ott is meglehetősen impozáns méretezésű épületet, és lett belőle, nyilván a korábbi szerepeit is követve, a Hagyományok háza. Csakhogy: a nagystílű, pompőz környezetbe nemigen passzol a funkció, lóg, mint tehénen a gatya és az átriumos körfolyosón idegennek ható népies ruhák.
A Sisi és a népművészet A csipke vonzásában című kiállítás viszont nagyszerű élmény volt, annak ellenére is, hogy a bemutató címe és a látott tárgyi tartalom nem egészen volt szinkronban. Amit viszont a kihelyezett szakszerű, tartalmas ismertetők ellenére is határozottan hiányoltunk, az egy nyomtatott kiállítás-ismertető. A válasz: erre már nem jutott pénz...!