EMLÉKEK NÉLKÜL, MÉGIS NOSZTALGIA

Köszönöm, hogy írtatok róla, így nekem is eszembe jutott, hogy: Tényleg, a Feneketlen-tó! Évtizedekig a fővárosban éltem, de annyira messze tőle, hogy csak nagyritkán vetődtem ide, a tó mellékére. Talán egyszer egy musical-előadásra egy nyár estén, de hogy milyen színpad volt ott, arra már nem emlékszem. Aztán valamikor a partján lévő étteremben tartott egy cég sajtótájékoztatót, azon voltam ott. De úgy rémlik, akkor eléggé lepusztult állapotban volt a tó és közvetlen környéke, így később sem vonzott, hogy szabadidőmben odamenjek.
Aztán jött a technika nagy csodája, az okostelefon, aminek megvásárlásával hosszan kivártam, és olyannyira meg is ijedtem tőle, hogy kerestem egy kezdőfelhasználókat bevezető kis segítő tanfolyamot, amely éppenséggel ezen a környéken volt. És amikor már némi gyakorlatot szereztem, elsétáltunk a párommal a Feneketlen-tóhoz, hogy ott készítsem el az első fotóimat az okosommal. És akkor, ott kitört belőlem valami megmagyarázhatatlan nosztalgia a tó és vidéke iránt, miközben egyre közelebb kerültünk az impozáns templomépülethez.