Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest

Egy márciusi szombaton a szomszédos Pálffy-palotában vettünk részt egy izgalmas programon, amelynek részeként lehetőségünk nyílt szakavatott idegenvezetéssel a könyvtár bejárására is. Valóban páratlan, felejthetetlen és csodás élmény volt! A könyvtárnak helyszínt biztosító palotát Wenckheim Frigyes gróf építette az amúgy Békés megyében élő családja számára, az alkalmankénti pesti tartózkodásuk idejére a XIX. század végén. A család 40 évig sem használta, a gróf halálát követően eladták a fővárosnak, s 1931-ben már meg is nyitották fővárosi könyvtárként. A sétánk során bejártuk az egész épületet. Ámultunk a csodás termekben, az üvegfalú bálteremben, az arany- és ezüst szalonban, a dupla lépcsőházban, a csigalépcsőkön, no és persze a sötét faburkolatos dohányzóban, de megnéztük az új épületrészeket is. Még a zenekari galériára is felmehettünk. A 2000-es ezredfordulón egy új 8 emeletes irodaház épült, valamint a könyvtárhoz csatolták a szomszédos Reviczky utcai lakóházat. A belső udvar - a mai fogadóterem - üvegtetőt kapott. Az erkélyről lepillantva láttuk a gyerekkönyvtár sárkányos udvarát.

Éppen két út találkozásánál ék alakban tör a Kálvin tér felé. És hát meseszép. Kívülről mindenki látja, de be is illik ám menni! Simán be lehet, ez a főváros főkönyvtára, annak is a központja. Hogy le és fel mászkálj az épületben, ahhoz - ha csak egy csepp eszed van - kiváltod az olvasójegyet és akkor ingyen járkálsz ki-be. Persze, hogy a negyedik emeletre mentünk, ott van a palotarész, a korhű neobarokk szépség! A meseszép termekben, a kályhák, kandallók előtt, a nehéz csillárok alatt laza lánykák és fiúkák üldögélnek a fotelokban és olvasnak, néha mobiloznak, laptopoznak. szóval beleheverednek a múltba és a csendbe. Egy könyvtárban csend van, itt is, természetesen. Végigjártuk az emeleteket, mindenhol akad valami érdekes látnivaló, de a negyedik emelet viszi a pálmát. Szerintem ez egy kihagyhatatlan dolog. Ahogy a palota termeiben egy japán lány sétált lusta léptekkel egy hálóruhában, az olyan volt a szemnek, mint kutyának a jutalomfalat. Átsütött körülötte a Nap, körberajzolta, vele sétált a sugár. Plusz ajándék a palota szépségéhez.