Inkább nem, mint igen

A névadó, egyszerűsítve románnak mondott, de pontosabban cincár/aromán származású, gazdag, jogi végzettségű politikus és mecénás Gozsdu Emánuel "Manó" kiemelt feladatának tekintette a fiatalok támogatását. Ez annyiból megvalósult a XXI. században, hogy itt a Gozsdu Udvarban valóban sok fiatal fordul meg, de talán Gozsdu úr egy kicsit másképpen képzelte ezt el a XIX. század közepén. Egyébként a Gozsdu Udvart már halála után az általa létrehozott alapítvány építtette 1901-ben itt a VII. kerületben, a Király utca és Dob utca közötti telken. Az egykori több udvaros, átjárható lakótömb és kereskedelmi központ akkor is pezsgő hangulatú, élettel teli környék volt. A II. világháború alatt a pesti gettó területén belül helyezkedett el. A 2000-es évek elején nagyszabású beruházás és felújítás keretében teljesen megújult az addigra leromlott körzet.
Valóban, a Budapestre látogató fiatalok nagy számban fordulnak meg itt a számos étterem, bár, bisztró, kávézó, bulihely egyikében. Ezek időről időre változnak, jobbak és kevésbé színvonalasak is akadnak közöttük, sajnos mára inkább efelé tolódott el az össz-benyomás. A játékterem például igazán lehangoló. Összességében a hely miliője, kisugárzása szerintem eléggé negatív. Az elmúlt évek során több bűncselekménnyel hozták összefüggésbe a Gozsdu Udvart (drogdílerek, verekedések, erőszakos cselekmények, zsebtolvajok), ami szerintem eléggé lerontotta a renoméját. Mindezek ellenére hétvégén esténként tömegre számítson, aki erre jár, napközben viszont eléggé kihalt, bár több étterem is nyitva tart, és mg ebédmenüs helyet is lehet találni.