Amikor még nem Budapesten laktam, akkor inkább olyan egzotikumnak tűnt, de talán azért, mert a történelemből tanultuk, a Tanácsköztársaság alatt a proletárgyerekek végre kijutottak a Margitszigetre na, akkor ez már csak valami nagyon nagy dolog lehet! Most így, vele együtt élve, egy kicsit vegyes a kép. Biztos mindenki járt oda ifjúkorában romantikát keresni a párjával, beülni a Grand Hotel teraszára egy kicsit nagymenősködni, úszni olykor a Palatinuson vagy a Sportuszodában, egy koncert a szabadtéri színpadon, néhány éve meg még rendszeresen lejártam vasárnaponként társasággal kocogni a szigeti körre, élveztük a reggel jó levegőjét, a Duna varázsát. . . szóval ezer szál, ezer ok, amiért a Sziget az Sziget. Mindenki tudja, hogy két híd között helyezkedik el, hogy nem lehet már csak úgy autókázni rajta, inkább biciklik, meg a hivatalos buszjárat. Meg hát a története az egykori Nyulak szigete lett árpád-házi Szent Margit miatt Margitsziget vagy Margit-sziget, IV. Béla felajánlotta lányát a tatárjárás után, és hát szerencsétlen így egész életében hitbuzgó lett, lemondva minden létező nőiességről, meg a házassági ajánlatokról. A viselkedést nem minősíteném, de hát így lehet valaki szent. Itt hagyta ránk a zárda romjait a szigeten, azok is bejárhatók. Tulajdonképpen egy egyre jobban szépülő nagyvárosi part a Margitsziget, hatalmas, füves rétekkel, itt-ott ritkább, sűrűbb erdőcskékkel, és a kikapcsolódást szolgáló létesítményekkel. Ma végigsétáltam rajta megint. Mindenkinek ajánlanám.